#8 - Végetek van

Ott maradtunk még egy darabig. Yeon kihívott mert szeretne nekem valamit mondani.
- Mit szeretnél? - kérdeztem rá kíváncsian.
- Nagyon örülök hogy megpróbáltuk! - mosolygott rám, majd elnézett. - De... a többiek előtt titok legyen.
- Mi? Mért?
- Nem nagyon ismerem őket, és hát... nem tudom mit szólnának hozzá. - nézett fel rám megint csillogó szemekkel.
- Oké. Akkor majd csinálunk egy jó nagy partit és megismered őket. - visszamentünk a többiekhez és el is mondtam amit akartam.
- Skacok, lenne számotokra valamim. De először is. J-Hope te mikor jössz ki ebből a horror házból? - kérdeztem rá a lényegre.
- Szerintem már ma ki engednek. Már jobban vagyok. - bólogatott.
- Várjatok, elmegyek megkérdezem mikor engedik ki. - szólalt meg JungKook.
- Én is megyek vele! - tette fel kezét Suga és már le is léptek.

RAP MONSTER POV END

SUGA POV

Elkezdtünk sétálni valamerre, hogy merre azt mi se tudjuk.
- JungKook.
- Igen?!
- Te tudod merre megyünk? Vagy csak tippelgetsz?
- Hogyne tudnám. Már sokszor voltam itt. - helyeselte. - Csak nem pont ebben a kórházban. - suttogta halkan.
- MI? Ugye csak szívatsz?! - fogtam meg két kezemmel két vállát és elkezdtem előre hátra rángatni.
- Ne rángass már mert nagy bajok lesznek!
- Ugyan mi lenne az a nagyon nagy cucc. - vigyorogtam rá, és ő is rám a cuki egér fogaival.
- Ne akard tudni...
- Akarom, de majd később. - nevettem fel, majd ránéztem ő meg teljesen elpirult. Mentünk... csak nem tudtok merre tovább.
- Suga?!
- Mondjad. - nézten a mellettem sétáló személyre.
- Én nem tudom merre megyünk, de te tudod?! - kérdezett rá félénken amin meglepődtem, csak nem halunk meg itt. Keresgéltünk egy embert, de sehol senki.
- VALAKIIII!!! - ordítottam egyet amire JungKook megijedt nagy hangomtól. Bár szerintem nem üvöltöttem én akkorát.
- Kérem önöket hogy ne ordibáljanak. - jelent meg egy nővér.
- Oké-Oké. Szabad tudni mikor engedik ki aaaaaa... - odanézek JungKook-ra. - Hányas szobában van?
- 143-as szobában egy fekete hajú srácot. - fejezte be mondatomat, amit egy pacsival lerendeztem vele. Nyújtottam kezem felé, adott bele egy pacsit, de megfogtam kezét és közelebb húztam magamhoz és adtam szájára egy puszit. Elhúzódott tőlem majd kacsintottam egyet.
- Ezt nem itt kellett volna! - suttogta halkan közben mind ketten a nővérre néztünk akinek nyitva maradt a szája.
- Khmm... - szólaltam meg hogy visszatérjen a valós világba az orvos. - Szóval mikor enged... - nem tudtam befejezni a beszédem, mert megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki az és persze hogy az elmebeteg veréb volt az. Felvettem majd beleszóltam.
- Mit akarsz te veréb?!
- Hol vagytok már? Kb fél órája mentetek el. Minden oké?!
- Ahhj. - sóhajtottam egyet, amit a készülékbe lehet félre hallott. - Minden...
- Mit csináltok ti ketten?! CSAK NEM HUNCUTKODTOK?! - szakított félbe, közben átváltozott a hangja egy kicsit... nagyon sunyira.
- De! Pontosan azt csináljuk a folyosó közepén.
- Tudtam én. - röhögött a telefonba, majd kicsit ideges lettem, és lecsaptam a telefont.
- Szóval. Mikor engedik ki? - tértem végre a lényegre.
- Suga?! - szólt közbe JungKook kikerekedett szemekkel mint ha valami nagy állatot látott volna.
- MI VAN MÁR?! - ordítottam rá, mert mindig mindenki megzavar.
- Rajtad van... egy...
- Nincs rajtam semmi, na.
- Pók.
- MI? Hol? Szedd le! Valaki szedje le!! - sikítottam mint egy kis lány majd leültem a földre és összegömbölyödtem. Az orvos nagy szemekkel bámult, közben hallottam hogy Kookie nevetgél rajtam.
- Nyugi Hyung, csak egy kis pók az. - elkezdte ütögetni a földet, mert már nem kapott levegőt szegény. Nem is baj!
- Ezzel egyen talán nem frankó viccelődni!
- Akkor is megérte. Egy kis póktól kitört a világháború!
- Klassz. Szóval mikor engedik...? - néztem körül, de az orvos sehol. - ROHADJ MEG! - üvöltöttem hát ha meghallja az orvos... - JungKook, visszamegyünk a többiekhez?
- De hát... meg sem kérdeztük!
- Látod itt valahol? Mert én nem! Majd azt mondjuk hogy kijöhet és kész. Na Go vissza! - megfogtam kezét majd megcsókoltam és indultunk a terem felé. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Ki lehet az?!
- Ki az? - kérdezte Kookie, majd rám nézett boci szemekkel.
- Fogalmam sincs... Ismeretlen.
- Ohh...
- Haló?! - beszéltem a telefonhoz.
- Végetek van. - megszólalt majd letette. Mit jelentsen ez?!
- Ki volt az? - nézett rám JungKook, mert nagyon ijesztő fejet vághattam. - Suga!! Jól vagy?
- Mi? Jól, aha, igen, persze. Menjünk! - közöltem vele, majd elindultunk. Ezt nem fogom senkinek se elmondani. Elég ha ezt majd én tudom, de akkor nagyon figyelnem kell mindenkire nehogy baja legyen valakinek... legfőképp Kookie-nek. Nagyon sokat gondolkoztam ezen... ez idő alatt oda is értünk a szobához. Bementünk majd ordítottam.
- Gyerünk hazaaa! - vettem fel egy állmosolyt. Mindenki fütyülni és ugrándozni kezdett. Összepakoltunk majd mentünk is ki. Haza mentünk és már be is szaladtam a szobámba. Leültem és törtem az agyam, hogy ki lehet az aki felhívott. Nem mertem sehova se menni. Felálltam odasiettem az asztalomhoz, majd keresgéltem a fiókba. Az utolsó fiókot kihúztam, reménykedve hogy ott van... és ott volt a kés. Kivettem szép óvatosan, majd elraktam egy jó helyre. Vissza mentem az ágyra, és hátradőltem. Azon járt az eszem hogy el-e mondjam J-Hope-nak hogy vigyázzon, mert eddig őt és engem, már megszurkáltak. Lehet mi vagyunk az első célpont nekik, de feltápászkodtam és kimentem a konyhába. Hűtő felé vettem az irányt majd valaki előugrott, és pofán csaptam.
- Áúú! - dörzsölte az arcát, amin ott volt a kéz nyomom.
- Máskor ne ijesztgess!
- O-Oké... - hátat fordított majd ment volna el, de megfogtam pólóját.
- Beszélhetnénk? - lehajtott fejjel feléje fordultam, majd egy kicsit felnéztem.
- P-Persze. - mondta remegő hangon majd megfogta kezem és szobájába vezetett. - Miről akarsz beszélni?
- Te nem félsz? Téged egyszer megszúrtak, engem is... és ma hívott egy ismeretlen... felvettem és azt mondta bele hogy végetek van. Én nagyon parázok, te mond hogy nem...?!
- De, igen félek. Csak még senki se hozta fel ezt... Suga, mutasd a számot! - csillant fel az agya J-Hope-nak.
- Oké! - elővettem telefonom és megkerestem a számot aki hívott. - Itt van! - Hope elvette és összehasonlította.
- Ugyan... az! Engem is hívott egy ismeretlen... ugyan az hívott minket. Ugye a többieket nem hívta fel?! - riadt fel.
- JungKook-ot nem... és ha őt nem, szerintem a többieket sem!
- Értem... mi vagyunk most az első kettő célpont. Azt vágod hogy koncert se semmire nem mehetünk! Bármikor bármit csinálhat az az ember!
- Tisztába vagyok vele.
- Remek. Várj...! - oda ment asztalához és egy játék szerű valamit ide hozott. - Csukd  be a szemed! - becsuktam majd egy kattanást hallottam. - Kész! - kinyitottam szépen lassan a szemem és egy...
- BILINCS?! Te megőrültél?! Mire jó ez?! - teljesen kiakadtam rá... ha össze bilincsel vele... akkor... ma nem alhatok JungKook-al... és vele kell...aludnom...
- Így biztonságban leszünk! - mosolygott rám nagy vigyorával.
- Ugye azt tudod hogy te nagy hülyeséget csináltál?! Veled kell aludnom! Gondolkozz el ezen... nem lesz melletted V. Akár félre is értheti az egészet, és erről az egész dologról senkinek se beszélhetünk... - egy sunyi mosolyra váltottam át.
- ÚRISTEN! Hol a kulcs?!?! - egyből felegyenesedett, majd oda szökkent az asztalához, magával rántva persze... - Hol van? Hol van? Hol van?
- Figyelj Hope... én nekem most... pont most... wc-re kell mennem!
- Kedves Suga, én most a kulcsra koncentrálok. Megértésedet köszönöm!
- MONDOM WC-RE...! - ordítom fülébe hogy jobban hallja.
- PFF! - elfordította fejét majd arcomba köpött egy jó nagyot.
- Oké. Te akartad! - teljes erőmből feltápászkodtam, és mentem ki az ajtón, közben J-Hope-ot földön húzva. Bementem az ajtón, majd megragadja az ajtófélfát.
- Én nekem, nem nagyon van kedvem bemenni veled... - pirosodott el arca, közben egy kicsit kuncogott.
- Hidd el, én se akarnám. - rámosolyogtam majd ráütöttem kezére és oda siettem a wc-hez. - Fordulj el!
- Hallod, már a szememet is letakartam! - hátra néztem és tényleg letakarta egy törölközővel. Elvégeztem dolgom, de közben mindig figyeltem hogy ki-e néz a törölköző alul... és egyszer csak egy csillogó szemeket láttam.
- J-HOPE!
- Bocsi-Bocsi... muszáj voltam! - röhögött tovább majd egy szépet rácsaptam fejére. - Elpirultál!! - röhögött még jobban.
- Hopeee! Nem igaaaz! - nyüszítettem mint egy kis kutya, majd sétáltam volna el, de valamin megcsúsztam és... Hope ölébe estem, kezem pedig az ő kezén hevert.
- Hoppá-Hoppá! - nevetni kezdett majd belenéztem csillogó szemébe... egyszerűen, gyönyörű. Folyamatosan néztem szemeit, majd közeledni kezdtem szája felé.
- Hope... - kimondtam nevét, majd hozzá tapasztottam számat az övéhez. Kikerekedett szemekkel lesett rám. Ránéztem Hope-ra és megijedtem. Mit csinálok?!?! Elhúztam számat tőle... - Hope, Sajnálom! - felálltam majd futottam volna el, de visszaestem. Áhh hülye bilincs. Rántottam egy nagyot, majd el is tört. Mondjuk játék, szóval nem is csodálkozom... Hope-nak biztos fájt hogy nagyot rántottam rajta... - Bocsánat! - lehajtottam fejem, majd elfutottam. Ki a szobából, ki az épületből... Elfutottam a parkba, de nem mertem megállni. Futottam tovább, majd néhány percre becsuktam szemem, közben elestem valamiben. Csak az eséshez értek?! Kinyitottam szemem, és egy embernek mentem neki, akivel hátra dőltem. Gyorsan felálltam.
- Bocsánat! - lehajoltam, közben becsuktam szemem, hogy ne lássam hogy dühös. Sétáltam volna tovább, amikor megfogta kezemet.
- Mi a baj? - kérdezett meg egy lágy hangú személy. Felnéztem rá, majd gyönyörű szemeimbe néztem.
- S-Semmi. - hajtottam le fejem, majd egy zsebkendőt éreztem arcomon. - M-Mi ez?
- Bocsánat, csak vérzik az arcod... és aggódok érted!
- Aggódsz? Nem is ismersz?!
- Tudom, haza kísérhetlek? - közel hajolt az arcomhoz, majd bólogattam a fejemmel egy igenes választ. - Merre laksz?
- Majd vezetlek.
- Oké! - mosolygott rám. - Mért vérzett az arcod? Történt valami?
- Én sem tudom mért vérzett... hát valami történt...
- Elmeséled?
- I-Igen...
- Várj, tudok egy jó területet. Gyönyörű és nyugalmas hely. - bólintottam, majd megfogta kezem és egy ház mögé vezetett, ott volt egy bokor, elengedte kezem majd egyik ágat elhajtotta és ott volt egy ösvény. - Gyere! - rakta elém a kezét, majd megfogtam és húzott be. Nagyon gyorsan ment, és egy kőbe vagy valamibe elbotlottam. Megfordult majd megtartott hogy ne essek le a földre. Szemeibe nézte, ő is az enyémbe és... felálltam.
- K-Köszönöm! - hajtottam le fejemet, majd sétáltunk tovább, de kezemet nem fogta meg. Lehajtott fejjel ballagtam utána, majd hirtelen megállt és neki koccantam. - Bocsánat! - velem szemben volt, ezért megölelt és magához szorított.
- Nem akarlak elengedni... - suttogta, amit szinte alig hallottam, ezért visszakérdeztem.
- Tessék?
- Ja, semmi. - elengedett, majd rám vigyorgott meg fogta kezem, amin hirtelen elmosolyogtam.
- Öhm. Megtudhatom a neved?
- Jaaa. Hát...Suga vagyok. Örülök a szerencsének!
- Én Luhan vagyok. Én is örülök!
- Luhan... EXO?
- Az az! Kérdezhetek valamit?
- Igen, persze!
- Neked...

# Szereplők

Név: Seo Yeon

Kor: 19

- Alkarján van egy heg ami kis kora óta ott van.
- Hyeon-nal nagyon közel állnak egymáshoz és úgy tekint rá mint ha a testvére lenne.

 Név: Seo Hyeon

 Kor: 19

- Yeon a testvére, de ő nem tud róla. Egy jó pillanatban elakarja neki mondani, de még nincs felkészülve.

Név: Ji Min

Kor: 20

- Kis korába állandóan lenézték, de most megakarja mutatni mindenkinek hogy mit tud.




BTS Tagok

Rap Monster
J-Hope
V
JungKook
Suga
Jin
Jimin

#7 - Furcsa történetek

- Taehyung! - kedves hangon fogadott és el is mosolyogtam. Ahogy közelítettem felé láttam rajta hogy agyal valamin. Rákérdeztem hogy min töri a fejét, és meg is kaptam a választ.

- Mit keresek itt? - kérdezte kicsit félénken egyben szomorkásan.

- Nem tudod?! - lepődtem meg. Nem érezte a szúrást? Azt meg hogy, vagy el is felejtette?

- Tudnom kéne?

- Hát... nem érezted a szúrást?

- Szúrást?! - kikerekedett szemmel nézett engem hogy milyen hülyeséget beszélek, de megnyugtassam lelkét, még közelebb sétáltam hozzá, és felhúztam a pólóját pont a hasa tájékán hogy szemügyre vegye a "szép" sebét.

- JESSZUSOM! - oda hajolt és megvizsgálgatta az oldalán lévő heget. Elkezdte simogatni, bökdösni.

- Mit csinálsz? - néztem a hülyeségét amit magával csinált.

- Megnéztem hogy fáj-e még. - kis mosoly ült ki az arcán. - Nem fáj! - kezdett el visongani ahogy csak tudott, erre az orvosok is bejöttek.

- Minden rendben van?! - kérdezték mind a hárman  egyszerre miközben lihegve leültek az egyik ágyra. Milyen messziről futnak ezek? Úristen.

- Minden rendben van. Csak örül a "beteg" hogy nem fáj a sebe. - mosolyogtam el, és a szememet inkább más fele irányítottam, mielőtt leszedik az én fejemet.

- Kimegyek kicsit levegőzni. - mondom a négy személynek előttem, és sétálnék ki az ajtón, de Hope megszólal.

- Én is kimegyek. - állt volna fel, de az orvosok vissza lökték az ágyra.

- Te nem mehetsz ki. - szólt rá a főorvos a helységben. Szúrós szemmel nézte, és Hoseok is őt. Kiballagtam és... ott volt a plaza cica. Jaj atyám. Kimentem az ellentétes oldalra, de egyből kiszúrt. Valami radar van neki az agyába hogy hol vannak a csávók. Úgy sétált ide, mint valami kurva. Ahogy közeleg felém, én úgy távolodok tőle. Hallom ahogy valaki kinyitja az ajtót a kijárathoz. Nem néztem oda, mert a szőke ribi elállja az utamat.

- V? - szólt hozzám valaki, akinek elég ismerős volt a hangja.

- Csak nehogy még egy kurva! Ha az vagy akkor menjél innen! - ordítottam az illetőre, ugyan is nem kell több a szemem elé.

- Esetleg, zavarok?! - oldalra néztem és láttam hogy JungKook az.

- Oh, JungKook. Bocsi csak látod mi van itt előttem, és már kiakaszt. - kezemmel az előttem lévő emberre mutatok, csak hogy észre se vettem hogy eltűnt.

- Nincs előtted senki.

- Mi? - rémülök meg.

- Nem rá gondolsz? - mutat kezével le a földre ahol a szőke vigyorog magában.

- Mit keresel ott? - szóltam az említett szemétre a földön.

- Én csak... - rosszul lettem a hangjától, inkább leráztam a lábamról és intettem Kook-nak hogy menjünk be.

- Kizárjuk? - kérdeztem kicsit kuncogva.

- Még szép! - gyorsan berohantunk az épületben, bezártuk az ajtót, és elsétáltunk.

- Hé, fiúk. Nem felejtettek el valamit? - kérdez a plaza cica.

- Nem igazán. - válaszolunk egyszerre, és lepacsiztunk.

- Kész is vagyunk. Te hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem rá, mert érdekelt hogy mért van itt.

- Nem tudod? Nem is hallottad még? Pedig küldtem SMS-t! - kis hangerővel, úgy mond rám ordított. Előveszem a telefonomat és megnézem az üzenetet. Ennyi állt benne:

"Szia V! Suga-val történt egy kis baleset, ezért ő is kórházban van. Meglőtte valamelyik idióta, valami Mao nevű gyerek. Ha befáradsz hozzá akkor a 133-as szobában van."

- MAO? - lecsukom készülékem és rohanok a 133-as szoba felé. Futok és látom hogy JungKook is jön mögöttem, csak ő le van maradva egy picit.

- 125. 126. 127. 128. 129. - lihegve mondom az ajtókon lévő számokat és végre megtaláltam a rejtélyes 133-as szobát. Benyitok szép lassan és látom szegény Suga-t... hogy képeket csinál minden egyes tárgyal?!

- Suga...?! - néztem és irtó lassan mondtam ki nevét.

- Mi folyik itt?! - lestem még mindig, oda jön hozzám és csinál egy képet.

- Taehyung! Hát szia. Nem hallottad még? Pedig Kookie írt is egy üzenetet! - nézett nagy szemekkel, ez alatt a mondat alatt az említett személy is itt volt köztünk.

- JungKook! - Suga oda ment hozzá és megölelte. - Hiányoztál! - elkezdett szegény JungKook-on csüngeni.

- Suga. Mi történt veled hogy te is itt vagy? - kérdeztem rá a fontos dologra.

- JungKook-al elmentünk sétálni és elkezdtünk bújócskát játszani, és beszállt egy Maoki nevű srác is és amikor ő volt a fogó akkor meglátott engem és egy fegyvert tartott elém és meglőtt pedig én nem Star Wars-ot akartam játszani! - dünnyög magában, de nem is azzal foglalkozik hogy meglőtték, áh dehogy, ő csak arra gondol hogy bújócskázni szeretett volna nem pedig lövöldözőset játszani. Mondjuk nekem se lett volna kedvem vízipisztollyal locsolni egymást. Anyám, de az vízipisztoly nem pedig igazi fegyver! Mért gondolkodok én ezen? Amikor végre vissza tértem az igazi világba akkor már hallottam hogy folyt a beszélgetés köztük.

- A történetből megtanultad a tanulságot? - JungKook felé nézett, és pici aggodalom látszott arcán, amikor ezt megkérdeztem Suga-tól.

- Igen! Soha ne játssz a városban lévő ismeretlen gyerekekkel, mert a végén tényleg Star Wars-ni fogunk és lesz kardom és mindegyiknek kinyomkodom a szemét! - elkezdett bólogatni, és közben szorosabban ölelgette szegény Maknae-t.

- Suga! Megfulladok! - tolta el magától, szegénynek már piros volt a feje, azt hittem kipukkad.

- Bocsánaaat! - Suga meghajol előtte, megfogja a kezét és letérdel. - Annyira aranyos vagy! - szinte már csillog a szeme.

V POV END

JUNGKOOK POV

Suga megfogta a kezem és letérdel elém...csak nem?!

- Annyira aranyos vagy! - csillog a szeme ahogy rám nézett. Megpuszilta kezem és megszólított.

- JungKook. - megijedtem egy kicsikét.

- M-Mi az? - nézek rá nagy kidülledt szemekkel, azonban nem vettem észre magamon valamit.

- Mért sírsz? - néz rám aggódva. Nem kell miattam aggódni Suga. Főleg hogy nem is tudtam hogy sírok.

- Sírok?!

- Igen. - néz rám hülyén de szomorúan is, hallottam ahogy becsukódik az ajtó, biztos vissza V vissza ment Hoseok-hoz.

- Én...csak...mást hittem... erre. - elkezdtem egy picit mosolyogni, de aztán lefagyott az arcomról. Belegondoltam abba hogy szeretem Suga-t, de ő csak viccelődik velem. Elkapott a sírás, szememből hideg könnycseppek szöktek elő amit Suga szépen nézett amíg lehullt a földre. Amint felfogta mi történik itt, megrázta fejét, letöröltem szép óvatosan a könnybe áztatott arcomat és megölelt jó szorosan.

- Mi a baj?

- Hülye vagyok. - adtam neki egy egyszerű egyben igaz választ.

- Mért lennél az? - kuncogott egy kicsit, aztán rám nézett. - Belém sze-ret-tél? - lefagytam ahogy ezt a két szót szót kiejtette száján.

- Ugye? - elkezdett még szorosabban ölelni, amitől már nem tudom mért, de biztonságban éreztem magam.

- Honnan tudtad?

- Csak rád kell nézni. - nevetett és ajkamra tapadt, annyira szeretem ilyenkor. Felkapott és oda vitt az ágyhoz, szépen, lassan, óvatosan ráhelyezett a puha ágyra és semmivel sem törődve hogy épp kórházban vagyunk, felém mászott.

- Sz...Sze... - nem bírtam kimondani ezt az egy szót, ami annyira aranyos, és még sem tudom.

- Szeretlek! - kimondta helyettem a helyes szót, amit én akartam.

- Annyira... szeretlek. - mondtam neki és becsuktam szemeim.

JUNGKOOK POV END

SUGA POV

Amint mondta nekem hogy szeretlek, dobbant egy nagyot a szívem. Nem hittem hogy bármikor kimondja nekem, de amint kiejtette el is aludt. Néztem szinte egész éjjel, nem bírtam aludni ő miatta. Annyira aranyos ahogy alszik, lehet álmodik valamit. Nézem, nézem egyszer csak megszólal.

- Örökké veled. - lehet hogy velem álmod? Jaj JungKook csak nem egy kis hancúrozást álmodsz velem te kis huncut. Odahajoltam hozzá és szájára nyomtam egy puszit, elkezdett mozogni. Gondolom nem is aludt.

- Jó éjszakát. - súgtam fülébe, és elkezdtem tettetni hogy alszok. JungKook felült és ahogy gondoltam, nem is alszik.

- Neked is. Suga. - közelebb jön és oda bújik hozzám.

SUGA POV END

RAP MONSTER POV

Eldöntöttem hogy veszek egy szuper szemüveget, persze mint mindig pont ilyenkor esik az eső. Mindegy is. Nekem nem kell más mint a fényes napszemcsi. Megyek az utcán és látok egy ismerős verebet.

- JIMIN! - oda kiálltok, de látom hogy reménytelen az ordításom, ugyan is fülhallgató van nála. Oda lopódzkodok és fejbe vágom.

- Hé, ki a faszom az?! - üvölt le engem. Amint meglát hogy én vagyok, visszafogta magát. - Áh, Szia Mon! - kezd el mosolyogni.

- Mit csinálsz itt te veréb?

- Sétálgatok, nem látod? - mondja és közben kezével mutogatja. - Valami olyan furcsa rajtad...

- Nézz meg alaposan.

- Úristen. - lesokkolódott... - Nincs rajtad szemüveg! - elkezdett tapsikolni örömébe, hogy kitalálta.

- Gratulálok. Nem jössz velem venni egy-kettőt? - kérdeztem meg, ha már csak sétálgat, nem pedig a nőket csábítja.

- Végül is... mehetek. - elkezdtünk sétálni azonban velünk szembe jött egy szép kis hölgyike. Ahogy egyre közelebb ért, valami furát éreztem. Jimin-nek már szinte a szeme nyáladzott. Reménytelen a kölyök.

- Jimin... fogd vissza a nyálad. - szóltam rá már egy kicsit a szánalomtól nevetve.

- O-Oké. - ott hagytam Jimin-t és oda mentem a lányhoz.

- Üdv! Szabad megtudnom a nevét? - kérdeztem és kacsintottam rá egyet.

- Szia! Persze hogy szabad. Seo Yeon vagyok. Önt hogy hívják? - kezdett egy kicsit viccelődni, bírom a humorát.

- Rap Monster. - láttam rajta hogy furcsája a nevemet. - Becenevem. Egyébként NamJoon. - megfogom kezét és megpuszilom, ahogy udvarolni szokás, láttam hogy arca színe pirosra váltott.

- Lenne kedved sétálni egyet?

- Igen, mért is ne?! - elkezdtünk indulni valamerre, és Jimin csak bámult hogy én mit csinálok.

- Így kell ezt csinálni. Veréb vagy és az is maradsz. - tátogok neki ,ő csak megvonta vállát és ment tovább.

- Honnan jöttél? - kezdtem el a beszélgetést.

- Londonból. Vagy is itt éltem, de aztán nagyon érdekelt London és kiköltöztem, de vissza jöttem mert hiányzott Seoul.

- Tehát tudsz angolul?

- Tudok, de nem vagyok benne profi. - kezdett érdekelni a lány. Ahogy sétáltunk úgy folyt tovább a beszélgetés, egyszer csak láttam valamit a kezén. Neki is...?!

- Játszunk valamit?

- Játszani... - nem hagytam hogy mondja amit akar, megfogtam kezét.

- Ugrálj mindig jobbra. - utasítottam és ahogy észre vettem a kezét, csak azt figyeltem.

- Állj, állj, állj! Mi bajod van? - nézz rám és furcsára vélte ezt a játékot.

- Ugyan olyan... - mondtam neki a választ nagyon halkan, de hallotta.

- Mi ugyan olyan?

- Nézd az alkarod. - nyúlok kezéhez és megnézem.

- Mi van vele? Kis korom óta itt van, de nem tudom mit jelent, és azt se tudom hogy került ide. - szomorkásan mondta nekem, de én szeme alá toltam kezemet.

- Nézd csak... Ugyan olyan. - helyeseltem neki, és közben mutatom a hasonlóságot.

- Jesszusom. Te...?!

- Én?

- Igen Te!

- Mi van velem?

- Anyukám azt mondta hogy régebben a barátnőjének a kisfiának is ugyan ott volt a heg ahol nekem és ugyan olyan. Azt akarta anyum és barátnője hogy ő legyen a barátom. - csuklott el a hangja. - Most meg itt van előttem, az akit kerestem egész életemben... - ahogy kimondta mind amit akart elkezdett a szeme könnyezni.

- Én lennék... a te... - kerekedett ki a szemem.

- Barátom.

- Akkor azért éreztem furcsaságot hogy közelembe voltál az utcán. Te is érezted?

- Igen, gondoltam hogy te is észre vetted.

- Mi lesz most itt? - kérdeztem és közben felnéztem az égre.

- Szeretnéd megpróbálni? Ha már ez a sors. - kezdett kicsit mosolyogni.

- Amúgy is bírom a humorod meg minden, szóval mért is ne? - én is elkezdtem mosolyogni majd ránéztem és kacsintottam egyet. Megint elpirult, de kis aranyos. - Gyere ide nyugodtan. - ide sétált hozzám és hozzám bújt. Néztük a csillagokat, de már nagyon besötétült.

- Haza kéne menni. Haza kísérhetlek? - nyomtam egy puszit arcára.

- Ha akarsz akkor haza kísérhetsz, ha nem akkor nyugodtan megyek egyedül. - mosolygott. Nagyon szeretem a mosolyát, abba is szerettem bele elsőnek.

- Miféle mondat ez. Persze hogy akarom! - mosolyogtam. - Holnap lenne kedved megint sétálni vagy elmenni valahova?

- Először is éljem túl az éjszakát, aztán igen, lenne kedvem. - kezdett nevetni, kis aranyos.

- Jó lenne melletted lenni este is. - kacsintottam rá ő csak nevetni kezdett.

- Arra gondolsz amire én?

- Attól függ mire gondolsz te, és mire én. - mosolyogtam el.

- Lenne kedves nálam aludni? Egyedül élek nem zavar senki. Kivéve egy aranyos kis lélek. Az én drága egyetlenem, Shin. - ki az a Shin? Ne hogy már legyen ott egy srác.

- Biztos olyan aranyos mint te. - mosolyogtam rá de közben majd szét vert az ideg. - Tehát, akkor mehetünk?

- Igen. Mutatom az utat. - nem is volt olyan messze a ház épp hogy csak 4-5 utcára volt.

- Szép ház. - jegyeztem meg. Nyitja az ajtót és be enged engem elsőnek. Én hülye be is sétáltam ő meg csak nevetett.

- Bocsi! - hajoltam meg a háziasszony előtt.

- Semmi baj. - röhögött még mindig a kis cuki nevetésével.

- Hol van Shin? - néztem felé, mert nagyon csönd volt a házban.

- Itt jön. Vigyázz! - ordít nekem, de túl későn. A kis puffancs rám ugrott, ez egy...kutya?!

- Ő itt az én egyetlenem. Üdvözöld Shin. - megnyalta arcom és le is szállt rólam.

- Aranyos kis jószág. - néztem csillogó szemmel. - Gyere a papához. - leguggoltam és már futott is megint felém, ahogy oda ért, fel is vettem. - Itt repül a kutyaaa. - a hátam mögül csak nevetést hallok.

- El vagy te a kutyával. Addig megyek és rendelek kaját. - szólt és már ment is a telefonhoz. - Van kedved játszani felelsz vagy merszet? Hívhatok barátokat. - mosolygott mint mindig.

- Játék elfogadva! - mondom mint ha katona lennék.

- Oké! Akkor felhívom őket is. - néhány perc elteltével csöngettek is. Mielőtt kinyitotta az ajtót kérdezett valamit.

- Ismered a Teen Top-ot?

- Igen. Mért?

- Sziasztok! - üdvözölte egy nagy öleléssel a csapatot, de köztük volt 1-2 lány is. Pontosabban 2.

- Szia Yeon! - köszönt elsőnek L.Joe

- Szia Szia! - köszönt Min nagy kedvel, és láttam arcán hogy kiszúrt valakit magának.
- Szia Min! - üdvözölte Yeon is őt. Megölelte és azzal a lendülettel már ment is tovább.

- Yeon rég láttuk egymást! - ment oda az egyik lány Yeon-hoz és jól megölelgette Min őt.

- Hyeon! - fogadta a másik lányt nagy örömmel. Mindenkit üdvözölt és már jött oda hozzám és leült mellém a földre. - Hyeon, Min, skacok gyertek. - mindenki berohant és leültek. 

- Egy pillanat valamit elfelejtettem. Hozok üveget. - azzal a lendülettel el is tűnt. Néha csönd volt addig amíg vissza nem érkezett Hyeon. Lehuppant mellém és kezdtük is.

- Kezdhetem?

- Igen. - mondta mindenki az igenes választ. Néztük ahogy pörög az üveg és pont Rap Monster-re mutatott.

- Felesz vagy mersz Mon? - kérdezte aranyos hangon egyben mosolyogva.

- Merek. - visszamosolyogtam.

- Hozzunk egy lavórt és rakjunk bele vizet és egész végig abba kell ülnie?!

- Hyeon! Mi ez a feladat? - teszem fel a kérdést.

- Mért ne? - kacsint egyet.

- Jól van, vissza kapod! Most figyelmeztetlek. - szemezek vele egy darabig, ameddig ide nem hozza a lavórt Ricky.

- Ülj bele! - utasít Chunji. Beleülök és már nem azért, de kényelmes volt. Megfogom az üveget és pörgetek akire a cucc mutatott az nem volt más mint Min.

- Min, felelsz vagy mersz? - nézek felé, de ő kiszemelte magának Niel-t.

- Miiiin?! Itt vagy köztünk?! - szólok hangosabban. Mivel Niel ült mellettem mondtam neki valamit.

- Niel, kiszemelt téged Min. - suttogom neki a fülébe.

- Ja. Merek. - mondja Min. Végre kimondta.

- Adj egy puszit Niel-nek. - mutatok az említett személyre.

- Mi? Mért pont neki? - kérdezett vissza.

- Khmm... nem is tudom. - odakúszott elé és lehelt szájára egy puszit.

- Remek. Pörgess. - Szólalt meg CAP.

- Changjo, felelsz vagy mersz?

- Skacok, ez unalmas, nem játszunk inkább papírosat.

- Papírosat?

- Szájjal tovább adod a vékony lapot. Az sokkal mókásabb! - mosolyodott el.

- Benne vagyunk! - adott választ a Teen Top tagok és Hyeon és Min is.

- Yeon te benne vagy? - kérdezem félénken.

- Végül is... benne vagyok. - mosolygott el és az arca is pirosas lett.

- Akkor én is benne vagyok! - hirtelen csörgött a telefonom. Suga volt az. - Mindjárt jövök. - kirohanok az utcára, és felveszem.

- Szia. Mi az?

- Szia. Nem akarna a kis hátsófeled bejön egyszer a kórházba J-Hope-hoz?!

- Tényleg.

- Tényleg?!

- El is felejtettem. Mindjárt megyek. Na szevasz.

- Szia. - vissza megyek a házba. - Bocsi skacok, de el kell mennem.

- Hova? - kérdezi Yeon szomorúan.

- Egyik barátom kórházban van. Valami idióta megszúrta a hasa tájékán.

- Részvét. - mondta Hyeon.

- Mehetek veled? Addig a többiek csak tudnak vigyázni a házra.

- Benne vagytok? - nézek feléjük, ők csak bólogattak.

- Na akkor nem sokára jövünk, gyere Yeon.

- Megyek! Köszi skacok! - nézett hátra Yeon és Hyeon kacsintott egyet. Kimentünk és már indultunk volna, de én nem ismerem ezt a környéket.

- Yeon. Te tudod merre van a kórház?

- Igen! - amerre akartam volna menni, ő az ellentétes irányba indult.

- Oh, szóval erre van. - futottam utána ugyan is lemaradtam. Bementünk a horrorisztikus épületbe és kerestük is a számot.

- Tudod hányas szobába van a barátod?

- Asszem a 144 terem. - 123-nál tartottunk ezért kicsit gyorsabb tempóra váltottunk. Benyitottam és mit látnak szemeim. Rossz terem. Basszus már. Hogy nem tudok megjegyezni egy számot?!

- Akkor szerintem a 143 szoba. - ezúttal bekopogok, és Suga nyit ajtót.

- Nézzétek ki jött ide. - nagyobbra nyitja az ajtót, és mindenki tapsolni kezd.

- Köszönöm! - tetettem hogy sírok. - Amúgy hoztam valakit, különösen Jimin-nek. - Jimin-re néztem és kacsintottam egyet. - Yeon, gyere be.

- Sziasztok! - hajolt meg. JungKook csak fütyült egyet.

- Szia. - köszöntek csoportosan.

- J-Hope jobban vagy?

- Igen. Nem gondoltam hogy szerzel barátnőt addig amíg én itt rohadok. - nevetett egy kicsit.

- Majd mesélek. - kacsintottam Hoseok-ra.

#6 - Hátba Döfések

Forgolódok össze-vissza a "vaságyon", de nem túl kényelmes. Nem tudtam szunyókálni tovább, ezért inkább felkeltem és néztem a mellettem lévő ágyra, ahol egy beteg horkolt. Nézegettem egy darabig de nem bírtam magammal és odasétáltam az ágya elé és bebújtam a meleg takaró alá. Azt hittem hogy felébredt, de tévedtem. Elkezdtem puszilgatni és az agyam már elvesztettem mert már a kezem lejjebb járkált valahol Taehyung férfiasságára. Mozgolódott de nem reagált, átfordult velem szembe még mindig alszik vagy csak szimulál, de akkor meg lesz büntetve. Vigyorogtam mint egy hülye, jó volt nézni az arckifejezését. Rámarkoltam merevedésére, de hirtelen cselekedetemre kinyitotta szemeit, és ahh. Milyen gyönyörű szemek, eddig mért nem láttam közelebbről?! Komolyan az őrületbe kerget ez a srác, mért csinálja ezt velem?! Isten. Egyenesen a szemembe néz és én már rég fent vagyok a mennyben. Kikészít. Csinálnám a dolgom, erre úgy mond leállít. Mért? V mért csinálod ez?!! - Jó Reggelt báránykám! - megfogja kezem és lehel rá egy puszit. Bárány?? Honnan jött ez neki? - Neked is! Mi az hogy bárány? - kérdezek rá a furcsa névre. - Hát... már régóta úgy néztem fel rád, mintha egy kis bárány lennél. Te vagy az én kis állatkám. Meg hasonlít is rád a bárány. - mosolyogni kezdett, szeretem amikor mosolyog, de mi az hogy bárány? Jó hogy nem kacsa! Picit kiakadtam. - Kacsa esetleg? - kérdezek rá kicsit dühösen. - Én is szeretlek. - odahajol hozzám és nyom egy csókot ajkamra. Aranyos ilyenkor, és ki is engesztel vele egy kicsit. - Én is... - morgok magamban, bár lehet hogy hallotta, de ki tudja. Felállt volna, de én vissza rántottam, nem most nem mehet el, és amiért le bárányozott most vissza kapja. Édes a bosszú...na meg cuki. - Nem-Nem. Nem mész sehova. - magam alá fektettem, de kimászott. - Most nem lehet. te is tudod. - állított már másodszorra le. - Mért? Mért ne lehetne?! - visszahúztam és nem engedtem el kezét, rátapadtam szájára, de le akart rázni magáról. Mit csináltam? Mért nem kíván? Hirtelen besétál egy nővérke a reggelivel. Majd kiesett a kezéből a tálca, de nem zavart legalább is engem. - E-Elnézést... - meghajolt és ki is rohant. Biztos megijedt, de nem az én bajom. Engem most csak Taehyung érdekel, senki más. - Ezért nem lehet... ha nem tudnád egy kórházban vagyunk te eszetlen! - ordított rám és megpöckölte az orromat bünti nélkül. Most vettem csak észre. - N-Nagyon Sajnálom. - lehajtottam fejemet és örülök hogy csak ennyivel büntetett meg. Szerintem nem fog hozzám szólni egy darabig, hogy egy picurit leégettem, de megértem őt, hisz én is ezt tenném az ő helyébe. Még én gondolkozok ezen ő addig kisétál a teremből. - Hova mész? - kérdeztem tőle, de ő rám se nézett. Kilép az ajtón, de utána ordítottam, de mintha meg se hallotta volna, becsapta az ajtót. - Taehyung!!! - üvöltöttem tüdőm szakadtából. Kilépek én is az ajtón, de már nem láttam a folyosón. Kezdek hallucinálni, vagy tényleg piros foltokat látok a földön. Hogy? Mikor? Vissza néztem az ajtóhoz és egy jó nagy szög állt ki belőle, amin csurgott le a vér. Mért nem állítottam magamon? Futottam megint a vér után, de mindenhol volt ahol csak lehetett, szerintem direkt csinálta. Esküszöm ha megint ahhoz a sárga tojás hajúhoz megy, ott fojtom meg azt a retket. Egy kis időbe telt kinyomoznom az igazi utat, de a lényeg hogy tudom hova ment. Kifutott az épületből, nem hiszem hogy ez jó ötlet volt, legalább is amilyen állapotban van. Tényleg nagyon sajnálom hogy ezt tettem. Ezért is keresem őt. Már kezdem azt hinni hogy menekül előlem. Parkban érkeztem, itt egy kicsit lelassítottam. Nézem, nézem a földet a fű ugyan is nem zöld volt hanem piros, akkor jó helyen járkálok. Látok valaki a padhoz közel, a földön egy embert. Odafutok és kigördült egy hideg könnycsepp a szememből, megint miattam van ez. Felkaptam, és a piros folyadékot nézve visszasiettem a kórházban. Nagyon megijedtem, de reménykedtem. Szóltak hogy bemehetek hozzá mert jól van. Besétáltam ugyan abba a 143 terembe. Odamegyek hozzá és letérdelek. Nem merek ránézni. - Nagyon Sajnálom! Sajnálom V! - kezdtem el sírni, nem volt jó érzés hogy miattam van ebben az épületben. - Nem akartam hogy miattam legyél itt. Nem én akartam így, én tényleg sajnálom. - megfogta fejem, felhúzott magához és adott ajkamra egy csókot, sokáig voltunk így, de elváltunk mert kopogtak. Bejöttek a srácok, isten mióta nem láttam őket. - Sziasztok! - köszöntek egyszerre. Mosolyogtak V-re, de amikor rám néztek kicsit megijedtek a kinézetemből meg egy kis düh is volt a szemükben, hogy már kétszer van miattam itt Taehyung. - S-Sziasztok. - köszönök nekik lehajtott fejjel, nem akartam hogy megtudják. Azt hittem addig kitalálok valamit, ugyanis csak Jin tudta, de nem lett úgy ahogy én akartam. Mindegy is, egyszer minden kiderül, nem igaz?! Nem úsztam meg ezt sem, mert Rap Mon félre hívott engem. - Mért nem jöttetek haza? Koncert? Minden volt itt, amit ti ketten kihagytatok! Mit tudtunk mondani, na mit?! - üvölti le a fejem amit kihagytunk V-vel. - S-Sajnálom. - lehajtottam fejem, de ez már túl sok nekem. Ellöktem Monstert az utamból és rohantam ki az épületből. Futottam megint a vér után ahol Taehyung összeesett, nem bírtam ki hogy ott essek én is össze. Ahogy megláttam a parkot egyből futottam, gyorsabbra váltottam a tempót, de egy hegyes kis szúrást éreztem a bőrömön át. Ordítani tudtam volna, de inkább csak a könnyeket eresztettem az utamra. Hadd menjenek. A fickó kihúzta a hasamból, és el is ment egy fekete autóval. Nem láttam ki volt az, mert azon nyomban homályos lett mindent. Az utolsó kép az az volt hogy mindenki engem nézett, és láttam V, vagy lehet hogy csak fent látom őt?! Vele vagyok fent? Istenem. Legalább vele vagyok együtt a fehér mindenesben. Nagyon örülök neki. J-HOPE POV END V POV Nem csináltam semmit, vagyis legalábbis nem emlékszem hogy csináltam volna valamit, de annyit tudok hol vagyok, kórház. Mért is kerültem ide? Észre veszem hogy J-Hope jön be hozzám és letérdel. Sajnálja hogy... miatta vagyok itt? MI? Hogy hogy miatta? Nem tudtam tovább gondolkozni mert jöttek a srácok. Hogy őket mióta nem láttam. Rám mosolyogtak, viszont azt észre vettem hogy Hoseokra szúrós szemmel néztek. Ők is tudják vajon? A lényeg hogy furcsálltam hogy Rap Mon félre hívta beszélni báránykámat. - Na és hogy vagy mostanság? - kérdezi Jin tőlem. Nem nagyon érdekelt amit mondanak, ami most nagyon, hogy fontos hogy miről beszélhetnek. - Jól... - röviden válaszoltam és többet nem is kérdeztek látták hogy "jól" vagyok és békén hagytak, de a szemem nem azt ajtóra szegeződött ahol beszéltek, hanem egy ökörre. Jimin-re aki egy nem normális gyerek. Elkezdett lovagolni a széken és a saját fenekét ütögetni, mint egy elmebeteg. Mik történnek itt. A szemem, vagyis a jó irányba irányítottam, de nem hallottam semmit, mert itt beszéltek, nevettek, fulladoztak. Annyit láttam hogy ellöki Hoseok Rap Mon-t és elfut, szerintem ki az épületből. Menni akartam utána, de Jin és Jimin visszarántott az ágyra, ami egy kicsit fájt, mert olyan mintha vasból lenne az ágy, a lényeg hogy túl éltem a gerinctörést. Monster közölte velük a hírt hogy menni akarnak haza. - Ne szökjél el innen! Majd haza talál, vagy majd jön hozzád, de te maradj az épületbe! - szóltak rám kicsit dühösen, de nem nagyon érdekelt. Amint kimentek az épületből és hallottam a kocsi zaját, egyből kiszedtem a kezemből a zsinórokat és futottam ki a horror házból. Törtem a fejem hogy hova is futhatott, remélem nem a végtelenbe, de ami a legjobban nem értettem hogy miért futott el. Gondolkoztam még, és rájöttem hogy a vér után mehetett. Neki indultam nézni a földön a vért és közben rohanni J-Hope után. Tudtam hogy a parkba rohant, ezért már nem néztem a piros löttyöt a földön hanem szaladtam egyenesen oda, ahol én estem össze elvileg, nem nagyon emlékszem. Látok a földön egy személyt,és oda futottam hozzá, de körülötte csupa vér folyt. Rossz volt ránézni ahogy ott volt... leszúrva?!!! Melyik szemét szúr le egy ártatlant?! Főleg a hasába beleszúrni egy kést. Miféle űrlények vannak a világon?! A jobb oldalamról egy kiáltást hallottam. - Mao... - ahogy ránéztem befejezte a nevet amit ki akart volna mondani. - Hoseok! - szólítgattam hát ha lesz valami vagy felkelne, de erősen kétlem, vörös vér mindenhol ahol fekszik a földön. - HO-SE-OK!! - ordítottam, de semmi. Ráhajtottam mellkasára a fejem és szememet könny áztatta el, amitől alig láttam valamit. Homályos volt J-Hope körül a vér, homályos volt ő maga is, és az egész világ is. Felálltam és körül néztem, mindenki aki ott volt néhány személy, akik ismeretlenek voltak csak néztek mit csinálok egy leszúrt emberrel a földön. Köszönöm a segítségüket. Megkerestem J-Hope telefontját a zsebébe, de nem találom. Miért, hova tűntél te átkozott. Hirtelen mozdulattal, véletlenszerű mozdulattal, egy kis megcsúszás miatt, visszaestem rá, és megint rám szegeződött mindenki tekintete. Kicsit kínos volt hogy mindenki rám nézett, gyorsan elfutottam Hoseokkal, és út közben kiesett a telefonja. Oda futok egy padhoz leteszem, visszasietek a leesett tárgyhoz, hívnám fel Jin-t, de nem bírtam kiállni hogy ne nézzem meg. Nézem az üzenetet, és elkezdtem kiakadni rajta, mi az hogy van még egy személy az életében. Azt hittem hogy...tényleg azt hittem, hogy csak engem szeret, de tévedtem, mint sok másba is. Ki az a Maoaki. Ismeretlen, de mintha hallottam volna valahol a nevét. Eszembe jutott a Mao szó amikor valaki ordítani akarta, de befejezte inkább amit ki akart mondani. Miközben olvastam az üzeneteiket odasétáltam hozzá, és most hogy tudom ki az az illető, már mint Hoseok barátja. Egyben... Ő VOLT AKI LESZÚRTA?! Miért tette ha szereti őt és ő is J-Hope-ot. Mi történt azzal az emberrel. Elfelejtettem közben hogy Hoseok még mindig "alszik" ezért gyorsan felkaptam és siettem a kórházban, de van egy kis bökkenő. Jin az istenért is. Kikerestem gyorsan és hívtam is. - Jin, Szia. Hol van a kórház? - kérdezem szuper sebességgel. - Szia. Attól függ hol vagy. - Park mellett néhány utcára. - Akkor két utcát sétálj és ott is van az orrod előtt. Na Hello.- amint kimondta le is csapta a készüléket. Nem érdekel most semmi, csak hogy épségben felkeljen Hoseok. Besiettem és már be is vitték az egyik terembe. Szerintem ide fogunk jönni minden héten. Már mosolyogva fogadnak engem és őt is. Az ajtó előtt várom hogy kinyissák, és amint ezen gondolkodtam már nyitva is állt előttem az ajtó vagyis a nővérke lépett ki. Lépnék be hozzá, de megállít az ajtóban. - Hova hova cica? - elállja a befele utat a nagy hátsójával ezért képtelen voltam bemenni. - Lenne szíves arrébb menni?! - kérdezem fintorogva de ő csak ott rázza magát az ajtóban. Mik vannak itt, én is ide való vagyok ha sok ilyen hülye van. Annyit veszek észre hogy megfogja két vállam és már nem az ajtóba rázza magát hanem előttem. Néztem egy darabig aztán átfordultam hogy én legyek az ajtónál, és lelöktem magamról a plaza cicát, és bezártam az ajtót. Hoseok már ébren volt és örültem neki, de viszont nem vett észre ahogy besétáltam ezért odaszóltam neki. - Hoseok!

#5 - J-Hope.. Mi van veled?

RAVI POV

Látta ami történt vagyis hát hallotta, hogy ki volt itt, hangjából szerintem rájött.Vissza szaladtam hozzá és szomorúságot látok szemébe. Valakije, valamije? Bárhogy is sajnálom őt, szóvá tettem mert érdekelt a dolog.
- Mi történt valójába? - kezdek bele a mondandómba. Egy ideig nem válaszolt, aztán halkan motyogott valamit.
- Semmi... - szomorú hanggal mondta. - Volt itt egy fekete hajú srác? - kérdi mint aki a halálhoz készülne.
- I-Igen.. miért ki az? vagy kije neked? - kezdtem abba amit már akkor tudni akartam amikor megláttuk.
- B... - Sírásba elcsuklott a hangja. Sajnálom őt. de nem akarja elmondani, és én segíteni szeretnék neki. Csak nem tudom hogy.
- Barátom... - kimondta az egész szavat. Meglepődtem egyben nekem is kigördült egy könnycsepp a szememből.
- Hogy talált rád?
- G-Gondolom.. a vért nézte a földön és úgy követett. - mondta ki nagy nehezen, nem kérdeztem többet. Kimentem Hyuk hoz.
- Mi lesz vele? - kezdtem bele a dumába. Nem válaszol.
- HYUK! - ordítok a fülébe, süket vagy mi?
- Mi bajod van? - néz farkas szemet velem, miután kiszakadt a dobhártyája.
- Mi lesz V-vel?! - kérdem újból, remélem most már figyel mint mondok neki.
- Hát én tudjam? Csak behoztuk, helyre hoztuk és ennyi. Utána majd szépen haza sétál. - én nem akarom hogy haza menjen. Mért nem maradhat itt? Ami a legjobban érdekel hogy ki az a srác? Kije neki? Vissza mentem Taehyung-hoz, vagyis csak az ajtóhoz és onnan néztem ahogy ő bámulja a plafont. Figyeltem egy darabig, aztán kimentem levegőzni, unatkoztam de mi mást tudtam volna tenni.

RAVI POV END

J-HOPE POV

V után szaladtam. Igazából a vérét követtem, és valahol egy ismeretlen utcába nagyon sok piros folyadékot véltem felfedezni. Vizsgálgattam majd tovább mentem, egy házhoz vezetett, ijesztő volt egy kicsit, de bekopogtam és még egy hátborzongató srác jött ki, így este fele minden rémes. Mindegy is egy kis idő után lenyugodtam és megkérdeztem hogy látott-e egy szőkés-barna hajú fiúcskát erre futkorászni. Kiderült hogy a vérfagyasztó srácnál pihenget az ágyban. Ellenkeztem vele meg egy sárga hajú pasassal. Tojást raktak a hajára vagy mi van?! A lényeg hogy bementem Taehyung-hoz és hoztam volna ki de kirakott a tojás hajú. Álltam néhány percig az ajtó előtt majd elmentem egy boltban, ugyanis volt nálam egy kis pénz. Besétáltam egy közeli boltba, és oda mentem a drágáimhoz. Leteszteltem az összeset sorjában, és nem tudom mit vettem le a polcról, de nem is baj, a lényeg hogy beüssön és valahol a világ közepén kilukadjak. Kirohantam a boltból és már ittam is. Marta egy kicsit a torkom, de megszoktam ezért csak vedeltem tovább. Megittam az egészet és "sétáltam" tovább, már ahogy tudtam. Valahová akartam menni, de elfelejtettem hogy mit akarok. Leültem egy padra és gondolkoztam hogy mit is akartam. Fél óra múlva eszembe jutott hogy vissza akartam menni V-hez. Azon az úton mentem ahol mindig szoktunk sétálni, megálltam és néztem folyamatosan a kis házat mellette a roskadt padot. Kigördült egy könnycsepp a szememből, hogy most nem ülhetek és beszélgethetek vele itt, hanem másnál van és ki tudja mit csinálnak vele az ismeretlen emberek. Amint észhez kértem elkezdtem futni, mielőtt befordultam volna a sarkon, valaki megragadta kezem és visszarántott. Megrezzentem a félelemtől ezért hátra léptem néhányat, de utána megnyugtatott a személy.
- Minden oké? Én vagyok az. - suttogja fülembe Taehyung, örültem hogy viszont láthatom őt.
- O-Oké. - válaszoltam neki majd teljes erőmből neki rohantam és megöleltem, és elleptem csókokkal.
- Örülök hogy láthatlak. - halkan beszéltem hozzá nehogy bárki is észre vegyen minket.
- Hoseok... - motyogja ki halkan nevemet. Én csak egy hmm-mel válaszoltam, nem tudtam mit mondjak az örömtől.
- Bűzlesz az alkoholtól! - harapja meg a fülem, gondolom ezzel büntet meg.
- Muszáj volt. - suttogtam halkan, ép hogy hallja. Hallotta ezért rá is kérdezett, de nem nagyon örültem neki.
- Mi történt? - kétségbeesett hangja megrémisztett, nem akarom hogy aggódjon miattam.
- Semmi... - sütöttem le szemem háta mögött, ugyanis nem engedtem el, öleltem tovább.
- J-Hope...! - halkan mondja nevemet majd kezeim közt összeesett. Sok vért vesztett vagy mi? Felkaptam és futottam vele óvatosan. Mindenkit megkérdeztem hogy hol van valahol egy kórház, mindenki mondott mindent csak az nem ami kéne. Hát oké. Siettem a skacokhoz, elhadartam hogy most mi volt és szúrós szemmel néztem JungKook-ra. Érti miről van szó, szóval gyorsan elmondta ő is hogy mi történt mert az én számból nem nagyon értették. Beraktuk a kocsiba és vittük a kórházba. Nem volt messze, sőt 7 utcára van a házunktól. Hogy-hogy nem találtam meg? Pedig körbe futottam az egész várost. Bevittük V-t és lefektettem az ágyra és leültem mellé. Remélem jobban lesz, bejött mindenki a csapatból, és még a két horrorisztikus srác is megjelentek.
- Ti mi az Istent kerestek itt? - kerekedett ki szemem, a többiek furcsán néztek rám. Igen "ismerem" őket, volt hozzájuk szerencsém.
- Na jól van srácok, én megyek. Jobbulást V-nek. Sziasztok - köszönt el Jimin.
- Mi is megyünk. - köszönt el mindenki, intettek egyet és gurultak is kifelé az ajtón. A két hátborzongató srác meg én maradtunk Taehyung mellett.
- Mért jöttetek ide? - tértem rá a lényegre. A sárga tojás válaszolt nekem.
- Bocsánat hogy eljöttünk megnézni, megyünk is. - grimaszokat vágva elköszöntek tőlünk és mentek is ki. Hát jól van. Minden a legnagyobb rendben kivéve V. Sajnálom hogy így történt, de egyszer megjavul. Remélhetőleg minél előbb. Kimentem mellőle, és megkérdeztem az egyik nővérkét hogy itt-e aludhatok Meglepődtem a válaszukon, de a lényeg hogy igen-t mondott. Visszasiettem a terembe, de volt egy kis bibi. Nem tudom melyik szobában van V, elfelejtettem megnézni a számot az ajtón. JESSZUSOM! Aludhatok a földön. Próbáltam keresni, de az utat is elvesztettem amerről jöttem, szóval most nem tudom hol vagyok. Remek. Felhívtam Jin-t mivel ő tudja az ilyen épületekben hogy hol mi van.
- Szia! Mi a baj? Nem tudsz haza jönni? - kérdezi tőle csigalassúsággal.
- Sziaaaaa! Hát... Eltévedtem a kórházban.. - beszéltem a telefonhoz, csoda ha értette, mert nagyon halkan mondtam.
- Hányas számú szobánál vagy?
- Az mi amin van egy pálcika fiú?! - furán véltem azt a jelet az ajtón.
- J-Hope... AZ A WC!!! - ordított a készülék másik végéből, szívrohamot kaptam tőle, szóval mindjárt én is itt esek össze.
- Na szóval az a wc. Akkor....hol vannak itt számok?! - kérdezem kétségbeesetten, ha itt halok meg írok egy levelet a skacoknak hogy eltévedtem és nem találok haza.
- Hoseok, kérlek, fordulj körbe és mond mit látsz! - mondta mint aki meg akarna halni, hát nem csodálom ha megfájdul a feje tőlem. Csoda hogy V bírja velem a tempót.
- Látok egy ajtót, de várjál megvizsgálom közelebbről. - odaszaladtam a... KIJÁRATHOZ???!!!
- MI AZ ISTEN. HOGY JUTOTTAM ÉN IDE?!
- Mi az? Mi történt? - kérdezett, de mint ha nem is hallottam volna, mert nem válaszoltam.
- Hoseoook?!
- Hoseok itt vagy??! -  Jin még mindig kérdezget de most már meghallottam hangját a készülékből.
- Mi? Ja. Képzeld el hogy a kijáratnál vagyok. Te ezt el tudod hinni? Hogy jutottam ide? Hogy? Teleportálok?! - sok-sok kérdést fel tettem Seokjin-nek. Lehet túl sokat.
- Na jól van. Akkor majd onnan vissza találsz. Csáó. És én ezért vesztegettem az alvási időmet! - mondta az utolsó hangot suttogva hogy meg ne halljam, ohoo ez most hallottam Jin. Elkezdtem rohanni mivel én is elvesztegettem az időm ezzel, ahogy elsuhantam mindenki előtt akik kint voltak, azt hitték hogy valakit kergetek, vagy éppenséggel ő kerget. Szóval amint elértem a végtelen ajtókhoz, eszembe jutott mit nem kérdeztem meg Jin-től. Hajajj. Ebből majd még lesz valami. Elővettem telefonomat és már hívtam is a megmentőmet már másodszorra.
- Jó Napot Kívánok! - mondtam vigyorogva, bár ő úgyse látja.
- 143.-as szoba. Viszlát. - oh, hogy tudja. Akkor nem csak én felejtettem el. A kis gondolat olvasóm.
- Köszönööm. - amint kimondtam már tettük is le a készülékeket. Szaladtam a szobához, de hányadik emeleten van? Megint elő veszem telefonomat és hívtam harmadjára is, nem örül neki tudom, de nekem fontos volt számomra V.
- Hányadik emelet?!
- 3. Szívesen. Hello. - letette és futottam tovább. Mentem a lifthez és... mi az hogy nem működik?! Hol a lépcső? Mi ez az épület? Horror ház! Kerestem a lépcsőt, 10 perc rohanás után megtaláltam az elrejtett kis helyet. Siettem fel a lépcsőn és majdnem pofára estem, szóval inkább lelassítottam, de azért próbáltam gyorsabban menni. Felértem a 2. emeltre, hipp hipp hurrá. Megyek, megyek és felértem a 3.-ra. Nézem az ajtó számokat, és vagy vak vagyok vagy nem tudom, mert félre olvastam és benyitottam a 142. szobába.
- Bocsánat, félre tévesztettem! - meghajoltam, majd rohantam át a másikba.
- Isten látom a fehér fényt! Mond te vagy az? - néztem a plafont, de V  ébren volt, és kuncogást hallottam.
- Ébren vagy?! - közeledtem felé, de ő csak mosolygott.
- Baj? Amúgy is álmos vagyok szóval... - fordult egyet oldalra. Örültem hogy hallom megint hangját, de pont most álmos? Ilyen nincs.
- Ah, jól van. - mondtam szomorkásan, és készültem volna menni az egyik ágyhoz, de megfogta pólóm alját.
- Mit szeretnél? - szóltam neki vissza üres tekintettel. Észre vette hogy van valami baj, örülök hogy látom meg hallom hangját, de most pont álmos és én nem akarom zavarni őt, pont ilyenkor amikor egy számomra ismeretlen kórházban vagyunk.
- Mi a baj? - kérdezte kómás fejjel, tényleg álmos lehet rajta látni ezért nem is válaszoltam hanem csak odasétáltam a mellette lévő ágyhoz.

#4 - Érzelmek és Fájdalmak

Egy kis szerepe lesz a VIXX-ből Hyuk-nak és Ravi-nak. És bocsánat az igeidők miatt, nem vagyok szín tiszta ötös nyelvtanból. Bocsánat =w=

- Mit keresel te itt? - kérdezem lefagyva, de nagyon érdekel mit válaszol.
- Én nem jöhetek ki a házból?
- Kijönni kijöhetsz, de hogy kerülsz ide? Követtél minket?!
- Ami azt illeti...Hoseok, beszélhetnénk? - elpirult, de mért?
- Alszik, de felébresszem Mr.JungKook? - nézem még egy darabig ahogy alszik, nem akarom felkelteni, de kíváncsi vagyok mit akar tőle, megharapom fülét,közben felnéztem Kook-ra. Tudtam mit akar Hoseok-tól, az arca elárul mindent. Mikor elhajoltam tőle gyorsan belesúgtam fülébe.
- JungKook féltékeny. - erre a mondatomra kinyitotta szemét. Felkelt ölemből és elment vele "beszélni". Nagyon kíváncsi voltam mit csinálnak, ezért oda settenkedtem hozzájuk. Amint megláttam őket, elkapott a sírás.
- Mért? - mondtam hangosan, közben zokogtam. - Hoseok! - halkabban ejtettem ki nevét, nehogy meghallja. Hogy tehetted ezt?! Ezt mivel fogod kimagyarázni?Észrevettek, egyenesen szemeztek velem, egyszer JungKook, egyszer J-Hope. Elfutottam, nem tudtam tovább nézni őket, nem érdekel semmi, csak mentem arra, amerre a szemem ellát. Rohanok ahogy csak tudok, de nem láttam hogy volt előttem valami, és átestem egy nagy faágon. Elkezdett vérezni a térdem és a kezem is, de felálltam és futottam tovább, amennyire bírtam. Hátam mögül hallottam egy reccsenést, már is utolért? J-Hope-ot láttam, amint nézi a földön lévő piros folyadékot. Szaladok tovább ahogy csak tudok, és vissza se néztem. Megérkeztem a városba, ellenkező irányba siettem. Befordultam egy számomra ismeretlen sötét utcába. Sikolyokat hallok a hátam felől, leültem egy darabig pihenni aztán megint futásnak eredtem volna, de elkezdtem szédülni. Beszédet hallok,de mielőtt oda tudtam volna menni, elhomályosodott minden. Az utolsó amit hallottam, hogy valakik sietve futnak hozzám, de nem tudtam kik azok, végleg fekete lett előttem minden.

V POV END


/VIXX/ HYUK POV

- Nem halt meg? Él még? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Elvileg még él. - szólal meg Ravi.
- Biztos? - mozgolódásra lettünk figyelmesek.
- Hol...? - mondja az ismeretlen.
- Hol? - kérdezek vissza.
- Vagyok?
- Nálunk! - mondom mosolyogva, mint a majmok. Felült az ágyon, és alaposan körbe nézett.
- NEM RABOLTUNK EL! - ordítja Ravi, mielőtt még a névtelen emberke azt hinné.
- Kik vagytok? Mi a nevetek?
- Én nevem Hyuk, a sárgának meg Ravi. Te ki vagy?
- V
- V? - kérdem hülyén.
- Csak simán V? - kérdi Ravi.
- Becenév. - mondja komoly fejjel. - Amúgy, Taehyung.
- Tehát, Szia Taehyung. Mi mentettünk meg az elhalálozásodtól.
- Nagyon köszönöm, de... - szakította félbe Ravi.
- Mi történt?
- Egy kis baleset. - válaszolta V.
- Nem hiszem. Attól nem lettél volna annyira véres. - mondta neki Ravi.
- Hose.. - elkezdett halkan sírni, de ki az a Hose..?
Kopogtak. Odamegyek és kinyitom, egy fekete hajú srác volt az, akinek szintén piros folyadék folyt ki kezéből.
- Estét! Lehetne egy kérdésem? - alig kapott levegőt, a futástól?
- Estét. Nyugodtan, mi lenne az? - érdeklődöm mit akarhat.
- Nem láttál erre fele egy szőkés-barna hajú srácot?
- Öh, itt... - félbe szakít.
- Nagyon fontos!
- Itt van nálam, befutott ebbe az utcába, és összeesett. Ki is vagy te, hogy be kéne engednem?
- Nem mindegy?
- Nekem nem.
- Nem ismerlek, te se engem. Ki hozom a barátom és el is tűnünk innen. - nyugodtan mondja, csak hogy nem így lesz ez ahogy ő akarja.
- Oh nem nem nem nem nem neem. - mondom neki, hát ha megérti.
- De!
- Nem nagyon érdekel. Szóval elvesztetted őt, nem de? - mutatok be a házba.
- NEM! Még nem! És nem is fogom! - ordítja, de hiába.
- Ravi! - Szóltam neki, itt is volt mellettem. Fülembe súgta hogy hallotta. Miközben beszélgettünk hárman, zörgésre lettünk mind figyelmesek. Taehyung ki jött a helyéről, a fura srác el lökött minket, és odasietett hozzá. Ravi megfogta az ismeretlen fiút és kirakta a ház elé. Ki ez a srác vajon?

HYUK POV END

#3 - Ártatlan éjszaka

Amikor lehajolt hozzám, tudtam mit akar, éreztem. Kezdett közelebb hajolni hozzám, de mielőtt csinált volna valamit, én is kezdtem közeledni hozzá. Hirtelen cselekedetemre, az aminek már régóta meg kellett volna történije, most teljesült. A földön voltunk, magam alá terítettem JungKook-t úgy folytatódott tovább. Egyszer valaki besétál az ajtón. Komolyan mondom kopogás hol marad? Máshol kopog? Nem tanították meg őket? Ki jön be, na ki? Hát persze hogy Rap Monster, mert neki mindent szabad.
- Kopogást lassacskán elfelejtsük?
- Mi? Ja, csak még mindig nem találom sehol a pöttyös bögrém.
- Monster...Na húzzál kifele innen. - mondtam, kicsit már a szánalomtól nevetve.
- Suga... és JungKook. J-Hope és V kimozdulnak a házból, tik nem akartok?
- Khmm...
- Csak kérdeztem. - felteszi két oldalára kezét, mint ha rendőr lennék, és lopott volna tőlem egy csokit. MEGÁLLJ GAZEMBER!
- Jólvan... na HESS, KI INNEN! Rossz szörnyeteg! - nevetek JungKook-kal együtt.

SUGA POV END


V POV

Miután hazaértünk a partról, bementem Hoseokkal a szobánkba és elterveztük hogy elmegyünk sétálni. Felvettem egy nyuszis pulcsit mert szerintem rohadt aranyos. J-Hope-nak is bejön. Szóltunk NamJoon-nak hogy kiruccanunk egy kicsit a levegőre. Bealudt Hope, miközben szenvedtem még mindig a nyuszi pulcsi felvevésével. Amint kész lettem, odamentem hozzá és megharaptam a füle hegyét. Szegény felriadt rá. Lementünk a lépcsőn, és elköszöntünk a srácoktól és mehetünk is. Rögtön mikor kiértünk a kapun, felkapcsolódtak a lámpák. Kicsit megijedtem, de látta is rajtam Hoseok, hogy picit megrezzenek a félelemtől. Közelebb jött hozzám, megfogtam a kezem és összekulcsolta a sajátjával. Elkezdtünk valamerre sétálni, de 10 perc után meguntuk. Találtunk egy lepukkant kis házikót ahol volt egy kis pad. Leültem és ütögettem a lábam, vagyis hogy feküdjön bele az ölembe, mert úgy is fáradt. Azt csinálta amit mondtam. Annyira aranyos volt ahogy próbált aludni, hogy puszit akartam nyomni az arcára, de észre vette mit akarok, ezért eldöntötte a fejét és nem az arcára ment. Félre csúszott. Amikor elváltunk, ő vissza csókolt, meglepődtem. Zajra lettünk figyelmesek. Valaki követett minket.
- Sziasztok! - Üdvözölt minket vidáman. HOGY KERÜL Ő IDE?