RAVI POV
Látta ami történt vagyis hát hallotta, hogy ki volt itt, hangjából szerintem rájött.Vissza szaladtam hozzá és szomorúságot látok szemébe. Valakije, valamije? Bárhogy is sajnálom őt, szóvá tettem mert érdekelt a dolog.
- Mi történt valójába? - kezdek bele a mondandómba. Egy ideig nem válaszolt, aztán halkan motyogott valamit.
- Semmi... - szomorú hanggal mondta. - Volt itt egy fekete hajú srác? - kérdi mint aki a halálhoz készülne.
- I-Igen.. miért ki az? vagy kije neked? - kezdtem abba amit már akkor tudni akartam amikor megláttuk.
- B... - Sírásba elcsuklott a hangja. Sajnálom őt. de nem akarja elmondani, és én segíteni szeretnék neki. Csak nem tudom hogy.
- Barátom... - kimondta az egész szavat. Meglepődtem egyben nekem is kigördült egy könnycsepp a szememből.
- Hogy talált rád?
- G-Gondolom.. a vért nézte a földön és úgy követett. - mondta ki nagy nehezen, nem kérdeztem többet. Kimentem Hyuk hoz.
- Mi lesz vele? - kezdtem bele a dumába. Nem válaszol.
- HYUK! - ordítok a fülébe, süket vagy mi?
- Mi bajod van? - néz farkas szemet velem, miután kiszakadt a dobhártyája.
- Mi lesz V-vel?! - kérdem újból, remélem most már figyel mint mondok neki.
- Hát én tudjam? Csak behoztuk, helyre hoztuk és ennyi. Utána majd szépen haza sétál. - én nem akarom hogy haza menjen. Mért nem maradhat itt? Ami a legjobban érdekel hogy ki az a srác? Kije neki? Vissza mentem Taehyung-hoz, vagyis csak az ajtóhoz és onnan néztem ahogy ő bámulja a plafont. Figyeltem egy darabig, aztán kimentem levegőzni, unatkoztam de mi mást tudtam volna tenni.
RAVI POV END
J-HOPE POV
V után szaladtam. Igazából a vérét követtem, és valahol egy ismeretlen utcába nagyon sok piros folyadékot véltem felfedezni. Vizsgálgattam majd tovább mentem, egy házhoz vezetett, ijesztő volt egy kicsit, de bekopogtam és még egy hátborzongató srác jött ki, így este fele minden rémes. Mindegy is egy kis idő után lenyugodtam és megkérdeztem hogy látott-e egy szőkés-barna hajú fiúcskát erre futkorászni. Kiderült hogy a vérfagyasztó srácnál pihenget az ágyban. Ellenkeztem vele meg egy sárga hajú pasassal. Tojást raktak a hajára vagy mi van?! A lényeg hogy bementem Taehyung-hoz és hoztam volna ki de kirakott a tojás hajú. Álltam néhány percig az ajtó előtt majd elmentem egy boltban, ugyanis volt nálam egy kis pénz. Besétáltam egy közeli boltba, és oda mentem a drágáimhoz. Leteszteltem az összeset sorjában, és nem tudom mit vettem le a polcról, de nem is baj, a lényeg hogy beüssön és valahol a világ közepén kilukadjak. Kirohantam a boltból és már ittam is. Marta egy kicsit a torkom, de megszoktam ezért csak vedeltem tovább. Megittam az egészet és "sétáltam" tovább, már ahogy tudtam. Valahová akartam menni, de elfelejtettem hogy mit akarok. Leültem egy padra és gondolkoztam hogy mit is akartam. Fél óra múlva eszembe jutott hogy vissza akartam menni V-hez. Azon az úton mentem ahol mindig szoktunk sétálni, megálltam és néztem folyamatosan a kis házat mellette a roskadt padot. Kigördült egy könnycsepp a szememből, hogy most nem ülhetek és beszélgethetek vele itt, hanem másnál van és ki tudja mit csinálnak vele az ismeretlen emberek. Amint észhez kértem elkezdtem futni, mielőtt befordultam volna a sarkon, valaki megragadta kezem és visszarántott. Megrezzentem a félelemtől ezért hátra léptem néhányat, de utána megnyugtatott a személy.
- Minden oké? Én vagyok az. - suttogja fülembe Taehyung, örültem hogy viszont láthatom őt.
- O-Oké. - válaszoltam neki majd teljes erőmből neki rohantam és megöleltem, és elleptem csókokkal.
- Örülök hogy láthatlak. - halkan beszéltem hozzá nehogy bárki is észre vegyen minket.
- Hoseok... - motyogja ki halkan nevemet. Én csak egy hmm-mel válaszoltam, nem tudtam mit mondjak az örömtől.
- Bűzlesz az alkoholtól! - harapja meg a fülem, gondolom ezzel büntet meg.
- Muszáj volt. - suttogtam halkan, ép hogy hallja. Hallotta ezért rá is kérdezett, de nem nagyon örültem neki.
- Mi történt? - kétségbeesett hangja megrémisztett, nem akarom hogy aggódjon miattam.
- Semmi... - sütöttem le szemem háta mögött, ugyanis nem engedtem el, öleltem tovább.
- J-Hope...! - halkan mondja nevemet majd kezeim közt összeesett. Sok vért vesztett vagy mi? Felkaptam és futottam vele óvatosan. Mindenkit megkérdeztem hogy hol van valahol egy kórház, mindenki mondott mindent csak az nem ami kéne. Hát oké. Siettem a skacokhoz, elhadartam hogy most mi volt és szúrós szemmel néztem JungKook-ra. Érti miről van szó, szóval gyorsan elmondta ő is hogy mi történt mert az én számból nem nagyon értették. Beraktuk a kocsiba és vittük a kórházba. Nem volt messze, sőt 7 utcára van a házunktól. Hogy-hogy nem találtam meg? Pedig körbe futottam az egész várost. Bevittük V-t és lefektettem az ágyra és leültem mellé. Remélem jobban lesz, bejött mindenki a csapatból, és még a két horrorisztikus srác is megjelentek.
- Ti mi az Istent kerestek itt? - kerekedett ki szemem, a többiek furcsán néztek rám. Igen "ismerem" őket, volt hozzájuk szerencsém.
- Na jól van srácok, én megyek. Jobbulást V-nek. Sziasztok - köszönt el Jimin.
- Mi is megyünk. - köszönt el mindenki, intettek egyet és gurultak is kifelé az ajtón. A két hátborzongató srác meg én maradtunk Taehyung mellett.
- Mért jöttetek ide? - tértem rá a lényegre. A sárga tojás válaszolt nekem.
- Bocsánat hogy eljöttünk megnézni, megyünk is. - grimaszokat vágva elköszöntek tőlünk és mentek is ki. Hát jól van. Minden a legnagyobb rendben kivéve V. Sajnálom hogy így történt, de egyszer megjavul. Remélhetőleg minél előbb. Kimentem mellőle, és megkérdeztem az egyik nővérkét hogy itt-e aludhatok Meglepődtem a válaszukon, de a lényeg hogy igen-t mondott. Visszasiettem a terembe, de volt egy kis bibi. Nem tudom melyik szobában van V, elfelejtettem megnézni a számot az ajtón. JESSZUSOM! Aludhatok a földön. Próbáltam keresni, de az utat is elvesztettem amerről jöttem, szóval most nem tudom hol vagyok. Remek. Felhívtam Jin-t mivel ő tudja az ilyen épületekben hogy hol mi van.
- Szia! Mi a baj? Nem tudsz haza jönni? - kérdezi tőle csigalassúsággal.
- Sziaaaaa! Hát... Eltévedtem a kórházban.. - beszéltem a telefonhoz, csoda ha értette, mert nagyon halkan mondtam.
- Hányas számú szobánál vagy?
- Az mi amin van egy pálcika fiú?! - furán véltem azt a jelet az ajtón.
- J-Hope... AZ A WC!!! - ordított a készülék másik végéből, szívrohamot kaptam tőle, szóval mindjárt én is itt esek össze.
- Na szóval az a wc. Akkor....hol vannak itt számok?! - kérdezem kétségbeesetten, ha itt halok meg írok egy levelet a skacoknak hogy eltévedtem és nem találok haza.
- Hoseok, kérlek, fordulj körbe és mond mit látsz! - mondta mint aki meg akarna halni, hát nem csodálom ha megfájdul a feje tőlem. Csoda hogy V bírja velem a tempót.
- Látok egy ajtót, de várjál megvizsgálom közelebbről. - odaszaladtam a... KIJÁRATHOZ???!!!
- MI AZ ISTEN. HOGY JUTOTTAM ÉN IDE?!
- Mi az? Mi történt? - kérdezett, de mint ha nem is hallottam volna, mert nem válaszoltam.
- Hoseoook?!
- Hoseok itt vagy??! - Jin még mindig kérdezget de most már meghallottam hangját a készülékből.
- Mi? Ja. Képzeld el hogy a kijáratnál vagyok. Te ezt el tudod hinni? Hogy jutottam ide? Hogy? Teleportálok?! - sok-sok kérdést fel tettem Seokjin-nek. Lehet túl sokat.
- Na jól van. Akkor majd onnan vissza találsz. Csáó. És én ezért vesztegettem az alvási időmet! - mondta az utolsó hangot suttogva hogy meg ne halljam, ohoo ez most hallottam Jin. Elkezdtem rohanni mivel én is elvesztegettem az időm ezzel, ahogy elsuhantam mindenki előtt akik kint voltak, azt hitték hogy valakit kergetek, vagy éppenséggel ő kerget. Szóval amint elértem a végtelen ajtókhoz, eszembe jutott mit nem kérdeztem meg Jin-től. Hajajj. Ebből majd még lesz valami. Elővettem telefonomat és már hívtam is a megmentőmet már másodszorra.
- Jó Napot Kívánok! - mondtam vigyorogva, bár ő úgyse látja.
- 143.-as szoba. Viszlát. - oh, hogy tudja. Akkor nem csak én felejtettem el. A kis gondolat olvasóm.
- Köszönööm. - amint kimondtam már tettük is le a készülékeket. Szaladtam a szobához, de hányadik emeleten van? Megint elő veszem telefonomat és hívtam harmadjára is, nem örül neki tudom, de nekem fontos volt számomra V.
- Hányadik emelet?!
- 3. Szívesen. Hello. - letette és futottam tovább. Mentem a lifthez és... mi az hogy nem működik?! Hol a lépcső? Mi ez az épület? Horror ház! Kerestem a lépcsőt, 10 perc rohanás után megtaláltam az elrejtett kis helyet. Siettem fel a lépcsőn és majdnem pofára estem, szóval inkább lelassítottam, de azért próbáltam gyorsabban menni. Felértem a 2. emeltre, hipp hipp hurrá. Megyek, megyek és felértem a 3.-ra. Nézem az ajtó számokat, és vagy vak vagyok vagy nem tudom, mert félre olvastam és benyitottam a 142. szobába.
- Bocsánat, félre tévesztettem! - meghajoltam, majd rohantam át a másikba.
- Isten látom a fehér fényt! Mond te vagy az? - néztem a plafont, de V ébren volt, és kuncogást hallottam.
- Ébren vagy?! - közeledtem felé, de ő csak mosolygott.
- Baj? Amúgy is álmos vagyok szóval... - fordult egyet oldalra. Örültem hogy hallom megint hangját, de pont most álmos? Ilyen nincs.
- Ah, jól van. - mondtam szomorkásan, és készültem volna menni az egyik ágyhoz, de megfogta pólóm alját.
- Mit szeretnél? - szóltam neki vissza üres tekintettel. Észre vette hogy van valami baj, örülök hogy látom meg hallom hangját, de most pont álmos és én nem akarom zavarni őt, pont ilyenkor amikor egy számomra ismeretlen kórházban vagyunk.
- Mi a baj? - kérdezte kómás fejjel, tényleg álmos lehet rajta látni ezért nem is válaszoltam hanem csak odasétáltam a mellette lévő ágyhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése