- Taehyung! - kedves hangon fogadott és el is mosolyogtam. Ahogy közelítettem felé láttam rajta hogy agyal valamin. Rákérdeztem hogy min töri a fejét, és meg is kaptam a választ.
- Mit keresek itt? - kérdezte kicsit félénken egyben szomorkásan.
- Nem tudod?! - lepődtem meg. Nem érezte a szúrást? Azt meg hogy, vagy el is felejtette?
- Tudnom kéne?
- Hát... nem érezted a szúrást?
- Szúrást?! - kikerekedett szemmel nézett engem hogy milyen hülyeséget beszélek, de megnyugtassam lelkét, még közelebb sétáltam hozzá, és felhúztam a pólóját pont a hasa tájékán hogy szemügyre vegye a "szép" sebét.
- JESSZUSOM! - oda hajolt és megvizsgálgatta az oldalán lévő heget. Elkezdte simogatni, bökdösni.
- Mit csinálsz? - néztem a hülyeségét amit magával csinált.
- Megnéztem hogy fáj-e még. - kis mosoly ült ki az arcán. - Nem fáj! - kezdett el visongani ahogy csak tudott, erre az orvosok is bejöttek.
- Minden rendben van?! - kérdezték mind a hárman egyszerre miközben lihegve leültek az egyik ágyra. Milyen messziről futnak ezek? Úristen.
- Minden rendben van. Csak örül a "beteg" hogy nem fáj a sebe. - mosolyogtam el, és a szememet inkább más fele irányítottam, mielőtt leszedik az én fejemet.
- Kimegyek kicsit levegőzni. - mondom a négy személynek előttem, és sétálnék ki az ajtón, de Hope megszólal.
- Én is kimegyek. - állt volna fel, de az orvosok vissza lökték az ágyra.
- Te nem mehetsz ki. - szólt rá a főorvos a helységben. Szúrós szemmel nézte, és Hoseok is őt. Kiballagtam és... ott volt a plaza cica. Jaj atyám. Kimentem az ellentétes oldalra, de egyből kiszúrt. Valami radar van neki az agyába hogy hol vannak a csávók. Úgy sétált ide, mint valami kurva. Ahogy közeleg felém, én úgy távolodok tőle. Hallom ahogy valaki kinyitja az ajtót a kijárathoz. Nem néztem oda, mert a szőke ribi elállja az utamat.
- V? - szólt hozzám valaki, akinek elég ismerős volt a hangja.
- Csak nehogy még egy kurva! Ha az vagy akkor menjél innen! - ordítottam az illetőre, ugyan is nem kell több a szemem elé.
- Esetleg, zavarok?! - oldalra néztem és láttam hogy JungKook az.
- Oh, JungKook. Bocsi csak látod mi van itt előttem, és már kiakaszt. - kezemmel az előttem lévő emberre mutatok, csak hogy észre se vettem hogy eltűnt.
- Nincs előtted senki.
- Mi? - rémülök meg.
- Nem rá gondolsz? - mutat kezével le a földre ahol a szőke vigyorog magában.
- Mit keresel ott? - szóltam az említett szemétre a földön.
- Én csak... - rosszul lettem a hangjától, inkább leráztam a lábamról és intettem Kook-nak hogy menjünk be.
- Kizárjuk? - kérdeztem kicsit kuncogva.
- Még szép! - gyorsan berohantunk az épületben, bezártuk az ajtót, és elsétáltunk.
- Hé, fiúk. Nem felejtettek el valamit? - kérdez a plaza cica.
- Nem igazán. - válaszolunk egyszerre, és lepacsiztunk.
- Kész is vagyunk. Te hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem rá, mert érdekelt hogy mért van itt.
- Nem tudod? Nem is hallottad még? Pedig küldtem SMS-t! - kis hangerővel, úgy mond rám ordított. Előveszem a telefonomat és megnézem az üzenetet. Ennyi állt benne:
"Szia V! Suga-val történt egy kis baleset, ezért ő is kórházban van. Meglőtte valamelyik idióta, valami Mao nevű gyerek. Ha befáradsz hozzá akkor a 133-as szobában van."
- MAO? - lecsukom készülékem és rohanok a 133-as szoba felé. Futok és látom hogy JungKook is jön mögöttem, csak ő le van maradva egy picit.
- 125. 126. 127. 128. 129. - lihegve mondom az ajtókon lévő számokat és végre megtaláltam a rejtélyes 133-as szobát. Benyitok szép lassan és látom szegény Suga-t... hogy képeket csinál minden egyes tárgyal?!
- Suga...?! - néztem és irtó lassan mondtam ki nevét.
- Mi folyik itt?! - lestem még mindig, oda jön hozzám és csinál egy képet.
- Taehyung! Hát szia. Nem hallottad még? Pedig Kookie írt is egy üzenetet! - nézett nagy szemekkel, ez alatt a mondat alatt az említett személy is itt volt köztünk.
- JungKook! - Suga oda ment hozzá és megölelte. - Hiányoztál! - elkezdett szegény JungKook-on csüngeni.
- Suga. Mi történt veled hogy te is itt vagy? - kérdeztem rá a fontos dologra.
- JungKook-al elmentünk sétálni és elkezdtünk bújócskát játszani, és beszállt egy Maoki nevű srác is és amikor ő volt a fogó akkor meglátott engem és egy fegyvert tartott elém és meglőtt pedig én nem Star Wars-ot akartam játszani! - dünnyög magában, de nem is azzal foglalkozik hogy meglőtték, áh dehogy, ő csak arra gondol hogy bújócskázni szeretett volna nem pedig lövöldözőset játszani. Mondjuk nekem se lett volna kedvem vízipisztollyal locsolni egymást. Anyám, de az vízipisztoly nem pedig igazi fegyver! Mért gondolkodok én ezen? Amikor végre vissza tértem az igazi világba akkor már hallottam hogy folyt a beszélgetés köztük.
- A történetből megtanultad a tanulságot? - JungKook felé nézett, és pici aggodalom látszott arcán, amikor ezt megkérdeztem Suga-tól.
- Igen! Soha ne játssz a városban lévő ismeretlen gyerekekkel, mert a végén tényleg Star Wars-ni fogunk és lesz kardom és mindegyiknek kinyomkodom a szemét! - elkezdett bólogatni, és közben szorosabban ölelgette szegény Maknae-t.
- Suga! Megfulladok! - tolta el magától, szegénynek már piros volt a feje, azt hittem kipukkad.
- Bocsánaaat! - Suga meghajol előtte, megfogja a kezét és letérdel. - Annyira aranyos vagy! - szinte már csillog a szeme.
V POV END
JUNGKOOK POV
Suga megfogta a kezem és letérdel elém...csak nem?!
- Annyira aranyos vagy! - csillog a szeme ahogy rám nézett. Megpuszilta kezem és megszólított.
- JungKook. - megijedtem egy kicsikét.
- M-Mi az? - nézek rá nagy kidülledt szemekkel, azonban nem vettem észre magamon valamit.
- Mért sírsz? - néz rám aggódva. Nem kell miattam aggódni Suga. Főleg hogy nem is tudtam hogy sírok.
- Sírok?!
- Igen. - néz rám hülyén de szomorúan is, hallottam ahogy becsukódik az ajtó, biztos vissza V vissza ment Hoseok-hoz.
- Én...csak...mást hittem... erre. - elkezdtem egy picit mosolyogni, de aztán lefagyott az arcomról. Belegondoltam abba hogy szeretem Suga-t, de ő csak viccelődik velem. Elkapott a sírás, szememből hideg könnycseppek szöktek elő amit Suga szépen nézett amíg lehullt a földre. Amint felfogta mi történik itt, megrázta fejét, letöröltem szép óvatosan a könnybe áztatott arcomat és megölelt jó szorosan.
- Mi a baj?
- Hülye vagyok. - adtam neki egy egyszerű egyben igaz választ.
- Mért lennél az? - kuncogott egy kicsit, aztán rám nézett. - Belém sze-ret-tél? - lefagytam ahogy ezt a két szót szót kiejtette száján.
- Ugye? - elkezdett még szorosabban ölelni, amitől már nem tudom mért, de biztonságban éreztem magam.
- Honnan tudtad?
- Csak rád kell nézni. - nevetett és ajkamra tapadt, annyira szeretem ilyenkor. Felkapott és oda vitt az ágyhoz, szépen, lassan, óvatosan ráhelyezett a puha ágyra és semmivel sem törődve hogy épp kórházban vagyunk, felém mászott.
- Sz...Sze... - nem bírtam kimondani ezt az egy szót, ami annyira aranyos, és még sem tudom.
- Szeretlek! - kimondta helyettem a helyes szót, amit én akartam.
- Annyira... szeretlek. - mondtam neki és becsuktam szemeim.
JUNGKOOK POV END
SUGA POV
Amint mondta nekem hogy szeretlek, dobbant egy nagyot a szívem. Nem hittem hogy bármikor kimondja nekem, de amint kiejtette el is aludt. Néztem szinte egész éjjel, nem bírtam aludni ő miatta. Annyira aranyos ahogy alszik, lehet álmodik valamit. Nézem, nézem egyszer csak megszólal.
- Örökké veled. - lehet hogy velem álmod? Jaj JungKook csak nem egy kis hancúrozást álmodsz velem te kis huncut. Odahajoltam hozzá és szájára nyomtam egy puszit, elkezdett mozogni. Gondolom nem is aludt.
- Jó éjszakát. - súgtam fülébe, és elkezdtem tettetni hogy alszok. JungKook felült és ahogy gondoltam, nem is alszik.
- Neked is. Suga. - közelebb jön és oda bújik hozzám.
SUGA POV END
RAP MONSTER POV
Eldöntöttem hogy veszek egy szuper szemüveget, persze mint mindig pont ilyenkor esik az eső. Mindegy is. Nekem nem kell más mint a fényes napszemcsi. Megyek az utcán és látok egy ismerős verebet.
- JIMIN! - oda kiálltok, de látom hogy reménytelen az ordításom, ugyan is fülhallgató van nála. Oda lopódzkodok és fejbe vágom.
- Hé, ki a faszom az?! - üvölt le engem. Amint meglát hogy én vagyok, visszafogta magát. - Áh, Szia Mon! - kezd el mosolyogni.
- Mit csinálsz itt te veréb?
- Sétálgatok, nem látod? - mondja és közben kezével mutogatja. - Valami olyan furcsa rajtad...
- Nézz meg alaposan.
- Úristen. - lesokkolódott... - Nincs rajtad szemüveg! - elkezdett tapsikolni örömébe, hogy kitalálta.
- Gratulálok. Nem jössz velem venni egy-kettőt? - kérdeztem meg, ha már csak sétálgat, nem pedig a nőket csábítja.
- Végül is... mehetek. - elkezdtünk sétálni azonban velünk szembe jött egy szép kis hölgyike. Ahogy egyre közelebb ért, valami furát éreztem. Jimin-nek már szinte a szeme nyáladzott. Reménytelen a kölyök.
- Jimin... fogd vissza a nyálad. - szóltam rá már egy kicsit a szánalomtól nevetve.
- O-Oké. - ott hagytam Jimin-t és oda mentem a lányhoz.
- Üdv! Szabad megtudnom a nevét? - kérdeztem és kacsintottam rá egyet.
- Szia! Persze hogy szabad. Seo Yeon vagyok. Önt hogy hívják? - kezdett egy kicsit viccelődni, bírom a humorát.
- Rap Monster. - láttam rajta hogy furcsája a nevemet. - Becenevem. Egyébként NamJoon. - megfogom kezét és megpuszilom, ahogy udvarolni szokás, láttam hogy arca színe pirosra váltott.
- Lenne kedved sétálni egyet?
- Igen, mért is ne?! - elkezdtünk indulni valamerre, és Jimin csak bámult hogy én mit csinálok.
- Így kell ezt csinálni. Veréb vagy és az is maradsz. - tátogok neki ,ő csak megvonta vállát és ment tovább.
- Honnan jöttél? - kezdtem el a beszélgetést.
- Londonból. Vagy is itt éltem, de aztán nagyon érdekelt London és kiköltöztem, de vissza jöttem mert hiányzott Seoul.
- Tehát tudsz angolul?
- Tudok, de nem vagyok benne profi. - kezdett érdekelni a lány. Ahogy sétáltunk úgy folyt tovább a beszélgetés, egyszer csak láttam valamit a kezén. Neki is...?!
- Játszunk valamit?
- Játszani... - nem hagytam hogy mondja amit akar, megfogtam kezét.
- Ugrálj mindig jobbra. - utasítottam és ahogy észre vettem a kezét, csak azt figyeltem.
- Állj, állj, állj! Mi bajod van? - nézz rám és furcsára vélte ezt a játékot.
- Ugyan olyan... - mondtam neki a választ nagyon halkan, de hallotta.
- Mi ugyan olyan?
- Nézd az alkarod. - nyúlok kezéhez és megnézem.
- Mi van vele? Kis korom óta itt van, de nem tudom mit jelent, és azt se tudom hogy került ide. - szomorkásan mondta nekem, de én szeme alá toltam kezemet.
- Nézd csak... Ugyan olyan. - helyeseltem neki, és közben mutatom a hasonlóságot.
- Jesszusom. Te...?!
- Én?
- Igen Te!
- Mi van velem?
- Anyukám azt mondta hogy régebben a barátnőjének a kisfiának is ugyan ott volt a heg ahol nekem és ugyan olyan. Azt akarta anyum és barátnője hogy ő legyen a barátom. - csuklott el a hangja. - Most meg itt van előttem, az akit kerestem egész életemben... - ahogy kimondta mind amit akart elkezdett a szeme könnyezni.
- Én lennék... a te... - kerekedett ki a szemem.
- Barátom.
- Akkor azért éreztem furcsaságot hogy közelembe voltál az utcán. Te is érezted?
- Igen, gondoltam hogy te is észre vetted.
- Mi lesz most itt? - kérdeztem és közben felnéztem az égre.
- Szeretnéd megpróbálni? Ha már ez a sors. - kezdett kicsit mosolyogni.
- Amúgy is bírom a humorod meg minden, szóval mért is ne? - én is elkezdtem mosolyogni majd ránéztem és kacsintottam egyet. Megint elpirult, de kis aranyos. - Gyere ide nyugodtan. - ide sétált hozzám és hozzám bújt. Néztük a csillagokat, de már nagyon besötétült.
- Haza kéne menni. Haza kísérhetlek? - nyomtam egy puszit arcára.
- Ha akarsz akkor haza kísérhetsz, ha nem akkor nyugodtan megyek egyedül. - mosolygott. Nagyon szeretem a mosolyát, abba is szerettem bele elsőnek.
- Miféle mondat ez. Persze hogy akarom! - mosolyogtam. - Holnap lenne kedved megint sétálni vagy elmenni valahova?
- Először is éljem túl az éjszakát, aztán igen, lenne kedvem. - kezdett nevetni, kis aranyos.
- Jó lenne melletted lenni este is. - kacsintottam rá ő csak nevetni kezdett.
- Arra gondolsz amire én?
- Attól függ mire gondolsz te, és mire én. - mosolyogtam el.
- Lenne kedves nálam aludni? Egyedül élek nem zavar senki. Kivéve egy aranyos kis lélek. Az én drága egyetlenem, Shin. - ki az a Shin? Ne hogy már legyen ott egy srác.
- Biztos olyan aranyos mint te. - mosolyogtam rá de közben majd szét vert az ideg. - Tehát, akkor mehetünk?
- Igen. Mutatom az utat. - nem is volt olyan messze a ház épp hogy csak 4-5 utcára volt.
- Szép ház. - jegyeztem meg. Nyitja az ajtót és be enged engem elsőnek. Én hülye be is sétáltam ő meg csak nevetett.
- Bocsi! - hajoltam meg a háziasszony előtt.
- Semmi baj. - röhögött még mindig a kis cuki nevetésével.
- Hol van Shin? - néztem felé, mert nagyon csönd volt a házban.
- Itt jön. Vigyázz! - ordít nekem, de túl későn. A kis puffancs rám ugrott, ez egy...kutya?!
- Ő itt az én egyetlenem. Üdvözöld Shin. - megnyalta arcom és le is szállt rólam.
- Aranyos kis jószág. - néztem csillogó szemmel. - Gyere a papához. - leguggoltam és már futott is megint felém, ahogy oda ért, fel is vettem. - Itt repül a kutyaaa. - a hátam mögül csak nevetést hallok.
- El vagy te a kutyával. Addig megyek és rendelek kaját. - szólt és már ment is a telefonhoz. - Van kedved játszani felelsz vagy merszet? Hívhatok barátokat. - mosolygott mint mindig.
- Játék elfogadva! - mondom mint ha katona lennék.
- Oké! Akkor felhívom őket is. - néhány perc elteltével csöngettek is. Mielőtt kinyitotta az ajtót kérdezett valamit.
- Ismered a Teen Top-ot?
- Igen. Mért?
- Sziasztok! - üdvözölte egy nagy öleléssel a csapatot, de köztük volt 1-2 lány is. Pontosabban 2.
- Szia Yeon! - köszönt elsőnek L.Joe
- Szia Szia! - köszönt Min nagy kedvel, és láttam arcán hogy kiszúrt valakit magának.
- Szia Min! - üdvözölte Yeon is őt. Megölelte és azzal a lendülettel már ment is tovább.
- Szia Min! - üdvözölte Yeon is őt. Megölelte és azzal a lendülettel már ment is tovább.
- Yeon rég láttuk egymást! - ment oda az egyik lány Yeon-hoz és jól megölelgette Min őt.
- Hyeon! - fogadta a másik lányt nagy örömmel. Mindenkit üdvözölt és már jött oda hozzám és leült mellém a földre. - Hyeon, Min, skacok gyertek. - mindenki berohant és leültek.
- Egy pillanat valamit elfelejtettem. Hozok üveget. - azzal a lendülettel el is tűnt. Néha csönd volt addig amíg vissza nem érkezett Hyeon. Lehuppant mellém és kezdtük is.
- Kezdhetem?
- Igen. - mondta mindenki az igenes választ. Néztük ahogy pörög az üveg és pont Rap Monster-re mutatott.
- Felesz vagy mersz Mon? - kérdezte aranyos hangon egyben mosolyogva.
- Merek. - visszamosolyogtam.
- Hozzunk egy lavórt és rakjunk bele vizet és egész végig abba kell ülnie?!
- Hyeon! Mi ez a feladat? - teszem fel a kérdést.
- Mért ne? - kacsint egyet.
- Jól van, vissza kapod! Most figyelmeztetlek. - szemezek vele egy darabig, ameddig ide nem hozza a lavórt Ricky.
- Ülj bele! - utasít Chunji. Beleülök és már nem azért, de kényelmes volt. Megfogom az üveget és pörgetek akire a cucc mutatott az nem volt más mint Min.
- Min, felelsz vagy mersz? - nézek felé, de ő kiszemelte magának Niel-t.
- Miiiin?! Itt vagy köztünk?! - szólok hangosabban. Mivel Niel ült mellettem mondtam neki valamit.
- Niel, kiszemelt téged Min. - suttogom neki a fülébe.
- Ja. Merek. - mondja Min. Végre kimondta.
- Adj egy puszit Niel-nek. - mutatok az említett személyre.
- Mi? Mért pont neki? - kérdezett vissza.
- Khmm... nem is tudom. - odakúszott elé és lehelt szájára egy puszit.
- Remek. Pörgess. - Szólalt meg CAP.
- Changjo, felelsz vagy mersz?
- Skacok, ez unalmas, nem játszunk inkább papírosat.
- Papírosat?
- Szájjal tovább adod a vékony lapot. Az sokkal mókásabb! - mosolyodott el.
- Benne vagyunk! - adott választ a Teen Top tagok és Hyeon és Min is.
- Yeon te benne vagy? - kérdezem félénken.
- Végül is... benne vagyok. - mosolygott el és az arca is pirosas lett.
- Akkor én is benne vagyok! - hirtelen csörgött a telefonom. Suga volt az. - Mindjárt jövök. - kirohanok az utcára, és felveszem.
- Szia. Mi az?
- Szia. Nem akarna a kis hátsófeled bejön egyszer a kórházba J-Hope-hoz?!
- Tényleg.
- Tényleg?!
- El is felejtettem. Mindjárt megyek. Na szevasz.
- Szia. - vissza megyek a házba. - Bocsi skacok, de el kell mennem.
- Hova? - kérdezi Yeon szomorúan.
- Egyik barátom kórházban van. Valami idióta megszúrta a hasa tájékán.
- Részvét. - mondta Hyeon.
- Mehetek veled? Addig a többiek csak tudnak vigyázni a házra.
- Benne vagytok? - nézek feléjük, ők csak bólogattak.
- Na akkor nem sokára jövünk, gyere Yeon.
- Megyek! Köszi skacok! - nézett hátra Yeon és Hyeon kacsintott egyet. Kimentünk és már indultunk volna, de én nem ismerem ezt a környéket.
- Yeon. Te tudod merre van a kórház?
- Igen! - amerre akartam volna menni, ő az ellentétes irányba indult.
- Oh, szóval erre van. - futottam utána ugyan is lemaradtam. Bementünk a horrorisztikus épületbe és kerestük is a számot.
- Tudod hányas szobába van a barátod?
- Asszem a 144 terem. - 123-nál tartottunk ezért kicsit gyorsabb tempóra váltottunk. Benyitottam és mit látnak szemeim. Rossz terem. Basszus már. Hogy nem tudok megjegyezni egy számot?!
- Akkor szerintem a 143 szoba. - ezúttal bekopogok, és Suga nyit ajtót.
- Nézzétek ki jött ide. - nagyobbra nyitja az ajtót, és mindenki tapsolni kezd.
- Köszönöm! - tetettem hogy sírok. - Amúgy hoztam valakit, különösen Jimin-nek. - Jimin-re néztem és kacsintottam egyet. - Yeon, gyere be.
- Sziasztok! - hajolt meg. JungKook csak fütyült egyet.
- Szia. - köszöntek csoportosan.
- J-Hope jobban vagy?
- Igen. Nem gondoltam hogy szerzel barátnőt addig amíg én itt rohadok. - nevetett egy kicsit.
- Majd mesélek. - kacsintottam Hoseok-ra.
