Egy kis szerepe lesz a VIXX-ből Hyuk-nak és Ravi-nak. És bocsánat az igeidők miatt, nem vagyok szín tiszta ötös nyelvtanból. Bocsánat =w=

- Mit keresel te itt? - kérdezem lefagyva, de nagyon érdekel mit válaszol.
- Én nem jöhetek ki a házból?
- Kijönni kijöhetsz, de hogy kerülsz ide? Követtél minket?!
- Ami azt illeti...Hoseok, beszélhetnénk? - elpirult, de mért?
- Alszik, de felébresszem Mr.JungKook? - nézem még egy darabig ahogy alszik, nem akarom felkelteni, de kíváncsi vagyok mit akar tőle, megharapom fülét,közben felnéztem Kook-ra. Tudtam mit akar Hoseok-tól, az arca elárul mindent. Mikor elhajoltam tőle gyorsan belesúgtam fülébe.
- JungKook féltékeny. - erre a mondatomra kinyitotta szemét. Felkelt ölemből és elment vele "beszélni". Nagyon kíváncsi voltam mit csinálnak, ezért oda settenkedtem hozzájuk. Amint megláttam őket, elkapott a sírás.
- Mért? - mondtam hangosan, közben zokogtam. - Hoseok! - halkabban ejtettem ki nevét, nehogy meghallja. Hogy tehetted ezt?! Ezt mivel fogod kimagyarázni?Észrevettek, egyenesen szemeztek velem, egyszer JungKook, egyszer J-Hope. Elfutottam, nem tudtam tovább nézni őket, nem érdekel semmi, csak mentem arra, amerre a szemem ellát. Rohanok ahogy csak tudok, de nem láttam hogy volt előttem valami, és átestem egy nagy faágon. Elkezdett vérezni a térdem és a kezem is, de felálltam és futottam tovább, amennyire bírtam. Hátam mögül hallottam egy reccsenést, már is utolért? J-Hope-ot láttam, amint nézi a földön lévő piros folyadékot. Szaladok tovább ahogy csak tudok, és vissza se néztem. Megérkeztem a városba, ellenkező irányba siettem. Befordultam egy számomra ismeretlen sötét utcába. Sikolyokat hallok a hátam felől, leültem egy darabig pihenni aztán megint futásnak eredtem volna, de elkezdtem szédülni. Beszédet hallok,de mielőtt oda tudtam volna menni, elhomályosodott minden. Az utolsó amit hallottam, hogy valakik sietve futnak hozzám, de nem tudtam kik azok, végleg fekete lett előttem minden.
V POV END
/VIXX/ HYUK POV
- Nem halt meg? Él még? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Elvileg még él. - szólal meg Ravi.
- Biztos? - mozgolódásra lettünk figyelmesek.
- Hol...? - mondja az ismeretlen.
- Hol? - kérdezek vissza.
- Vagyok?
- Nálunk! - mondom mosolyogva, mint a majmok. Felült az ágyon, és alaposan körbe nézett.
- NEM RABOLTUNK EL! - ordítja Ravi, mielőtt még a névtelen emberke azt hinné.
- Kik vagytok? Mi a nevetek?
- Én nevem Hyuk, a sárgának meg Ravi. Te ki vagy?
- V
- V? - kérdem hülyén.
- Csak simán V? - kérdi Ravi.
- Becenév. - mondja komoly fejjel. - Amúgy, Taehyung.
- Tehát, Szia Taehyung. Mi mentettünk meg az elhalálozásodtól.
- Nagyon köszönöm, de... - szakította félbe Ravi.
- Mi történt?
- Egy kis baleset. - válaszolta V.
- Nem hiszem. Attól nem lettél volna annyira véres. - mondta neki Ravi.
- Hose.. - elkezdett halkan sírni, de ki az a Hose..?
Kopogtak. Odamegyek és kinyitom, egy fekete hajú srác volt az, akinek szintén piros folyadék folyt ki kezéből.
- Estét! Lehetne egy kérdésem? - alig kapott levegőt, a futástól?
- Estét. Nyugodtan, mi lenne az? - érdeklődöm mit akarhat.
- Nem láttál erre fele egy szőkés-barna hajú srácot?
- Öh, itt... - félbe szakít.
- Nagyon fontos!
- Itt van nálam, befutott ebbe az utcába, és összeesett. Ki is vagy te, hogy be kéne engednem?
- Nem mindegy?
- Nekem nem.
- Nem ismerlek, te se engem. Ki hozom a barátom és el is tűnünk innen. - nyugodtan mondja, csak hogy nem így lesz ez ahogy ő akarja.
- Oh nem nem nem nem nem neem. - mondom neki, hát ha megérti.
- De!
- Nem nagyon érdekel. Szóval elvesztetted őt, nem de? - mutatok be a házba.
- NEM! Még nem! És nem is fogom! - ordítja, de hiába.
- Ravi! - Szóltam neki, itt is volt mellettem. Fülembe súgta hogy hallotta. Miközben beszélgettünk hárman, zörgésre lettünk mind figyelmesek. Taehyung ki jött a helyéről, a fura srác el lökött minket, és odasietett hozzá. Ravi megfogta az ismeretlen fiút és kirakta a ház elé. Ki ez a srác vajon?
HYUK POV END



